Öröm, bánat, remény

Öröm, bánat, remény

Vegyes érzelmekkel gondolhatunk vissza a magyar sport januárjára. Székely szívekbe nyílalt mindjárt az elején Miklós Edit súlyos sérülése és olimpiai (arany)éremálmainak szertefoszlása. Talán örökre? A következő olimpia idején már 33 éves lesz, így hát nem lehet annyira mélyen hinni, mint tavaly januárban. A csíki születésű sportoló tavaly az ésszerűséget s minden óvatosságot elhessegető akarattal tért vissza a gyógyulás után a magyar olimpiai csapatba, de volt ehhez egy egész éve. Most nincs. Újabb sérülése emberpróbáló csapás.

Száz év börtön

Száz év börtön

Erdélyi és romániai magyar újságíró vagy fociszurkoló legyen a talpán, aki kapásból válaszol arra a kérdésre, hogy 1989. december 22-e óta hány futball-vezetőt ítéltek szabadságvesztésre Romániában. A témához több szempontból is közelebb álló román sajtó szerint a bűvös szám 24, azaz majdnem minden évre jut egy ismert személyiség, és a sor bővülhet közelebbről, hiszen vannak még a várakozólistán.

Kezeskednek

Kezeskednek

Első olvasatra és hallásra meghökkentő nagyotmondásnak is tűnhetnek a magyar női kézilabda-válogatott németországi szerepléséről szóló legilletékesebb nyilatkozatok. Kim Rasmussen szövetségi kapitány és Pálinger Katalin szövetségi alelnök (a válogatott korábbi csodakapusa) egyaránt úgy értékeli, hogy a magyar nemzeti csapat tagadhatatlan fejlődést mutat mind játéktudásban, mind pedig küzdőszellemben és kohézióban. A női kézilabda világbajnokságok történetében jegyzett leggyengébb helyezés után ilyesmiket állítani bátorság vagy botorság, mondhatná bárki. És talán mégsem.

Keleti pikantéria

Keleti pikantéria

A futballtörténet legrejtélyesebb Európa-bajnoksága lesz több szempontból is a 2020. évi. Némelyek szerint a legfárasztóbb, legbonyolultabb is egyben. Akadnak azonban bizonyosságok, például: Azerbajdzsán, Macedónia, Fehéroroszország, Grúzia, Örményország, Lettország, Feröer, Luxemburg, Kazahsztán, Moldávia, Liechtenstein, Málta, Andorra, Koszovó, San Marino, Gibraltár közül egyik mindenképpen ott lesz a döntő torna 24 résztvevője között.

Teniszre tenisz

Teniszre tenisz

Maradjunk még néhány mondat erejéig ennél a látványos és pénzes sportágnál, mert amit Simona Halep produkál, az párját ritkítja. A WTA (Women’s Tennis Association) világelsőinek mindenkori rangsorában, az első 25 között csak a dán Caroline Wozniacki, az orosz Dinara Szafina, a szerb Jelena Jankovics, a cseh Karolina Pliskova és a romániai Simona Halep nem nyerte (még) meg a négy legjelentősebb tenisztorna valamelyikét.

’56 és ’54

’56 és ’54

Nemcsak oldott kocsmai és szurkolói beszélgetéseken, hanem komolyabb szakmai eszmecseréken is elhangzott már, sőt akad történész és riporter, aki leírta, hogy amennyiben a magyar Aranycsapat győzött volna az 1954-es világbajnoki döntőben, valószínűleg nincs az 1956-os forradalom. Akik ezt a soha nem bizonyítható feltételezést megfogalmazták, azzal érvelnek, hogy a berni kudarc mélyítette a társadalmi-politikai-ideológiai nyomásból fakadó elkeseredést, ami aztán két év teltén népfelkeléshez vezetett.

Gabalyodásban

Gabalyodásban

A futball történetében nem volt még egy olyan Európa-bajnokság (vagy világbajnokság), ahol a házigazdának eleve nem garantált egy részvételi hely a döntő tornán. A 2020-as Eb márpedig ilyen. Azt beszélik, hogy először s utoljára. Kulisszahírekből ítélve, az Európai Labdarúgó-szövetségnél (UEFA) máris szánják-bánják, amit a 2020-as Eb-re „összekutyultak”, ám azt remélik, valahogy kibírják, valahogy eltelik, aztán … soha többé!