Az a tied, amit tudsz!

„Senki sem veheti el tőled azt, amit megtanultál” – szólt a július 3-a és 8-a között rendezett Hun tábor idei jelmondata.

Ahogyan a hunok is teliholdkor támadtak, úgy a Hun tábor időpontja is mindig a teliholdhoz igazodik. Idén július 3-a és 8-a között gyűlt Üstengriege alá félszáz hun harcos Lókodban. Lókod idén már harmadik alkalommal adott otthont a tábornak, felváltva a háromszéki Besenyőt, amely az előző helyszíne volt a Hun tábornak.A Hun tábor 2023-as kiadása is kalandosra sikerült.

A kagánok kiválasztása és a törzsek megalakulása után a „honfoglalásra” került sor, a három vezető kiválasztotta a számára stratégiai szempontból is megfelelő törzshelyet, majd felhúzták sátraikat, de nem akármilyen sorrendben. A kapuval szemben a kagán sátra állt, tőle jobbra a nagyasszony és a lányok sátrai, balra pedig a fiúsátrak kaptak helyet. A táborhely birtokba vétele után, az első nap a lovak kötözésével, a kerítés, a kapu és a zászlórúd elkészítésével telt. De még csak ezután következett a mindenki által leginkább várt mozzanat, a takarodó. No nem azért, mert végre lehet aludni, sokkal inkább azért, mert ilyenkor minden törzsnél csak két őr maradhat ébren, őrizve a tüzet és a lovakat, amíg a többiek az igazak álmát alusszák.

Másnap a lovak számának leellenőrzése után a törzsek nótaszóval indultak reggelizni. Az előző napon megírt törzsi indulót énekelték a táborhely és az ebédlő közötti úton. Reggeli után sátorszemlével indult a nap és ahol a felügyelők rendetlenséget találtak, ott együtt guggolt az egész törzs, ezzel is erősítve a csapatszellemet.

Ugyan a hét folyamán telefonokban, karórákban és elektromos kütyükben hiányvolt, esőben annál inkább. Már a hét elején kiderült, hogy kinek sikerült jól felhúznia sátrát, mert egy rosszul felhúzott sátor nagyon hamar beázik. Volt is olyan, akinek mindene elázott, de ennek ellenére sem fordult meg a fejében az, hogy elmeneküljön az adódott probléma elöl. Könnyedén vette az akadályt az esőzés és az elázott cuccok ellenére is végig ottmaradt a táborban bizonyította, hogy életre való ember.

Számháborúval indult a sport- és ügyességi játékok sora, de volt méta, hunfoci, lovaglás, íjazás, kötélhúzás, elsősegélynyújtás és sok minden más. A tábor második napján igazán nyárias idő volt, éppen ezért erre a napra ütemeztük a vizes játékokat, hogy hunjaink hűsülni tudjanak, ekkor került sor a vízi csatákra és a tábori fotó elkészítésére is. A Hun táborban kicsit másképp zajlik a fotózás, itt a csoportkép avagy tábori fotó úgy készül, hogy Csaba tengrikút egy tál hideg vízzel lelocsolja a társaságot, a valódi mosolyok előcsalogatása érdekében.

A hét közepén kirándulni indult a csapat, a szomszédos Kénos települést fedezhették fel táborozóink. A Hun táborban semmi nincs véletlenül, mindennek oka van. Idén a tanulás és annak megszerettetése volt a cél, a kirándulás alkalmával arra a tudásra tehettek szert a tábor résztvevői, hogy hogyan lépjenek könnyedén kapcsolatba idegen emberekkel. Kénos települést kellett minél jobban megismerniük és minden érdekességet meg kellett tudniuk a faluról. Hazafelé a Leveles a május kezdetű népdal éneklése után gyurgyalag-nézésre került sor, a szemfülesek a gyurgyalag hangok mellett még szamócát is felfedeztek a fűben.

Mivel az eső néha-néha közbeszólt, a szabadtéri foglalkozások és játékok helyett benti elfoglaltságot kerestünk, ilyenkor az ifjúsági ház adott menedéket. Itt került sor a Hun tábor makettjeinek megépítésére, rovásírás tanulásra és gyakorlásra, énektanulásra és Attila győzelmi titkait is itt sajátíthatták el.

Később egy Kénosról szóló legendát kellett kitalálnia minden törzsnek. A legendákat plüssök segítségével adták elő, egyfajta bábszínházi hangulatot teremtve. Az előadások után arról számoltak be, hogy milyen különlegességeket tudtak meg Kénos településről, hogyan látják ma a kénosiak a saját településüket és hogyan emlékeznek vissza a régi időkre, milyen volt Kénos régen.

Pénteken délelőtt Gyopi felügyelő vezetésével elsősegélynyújtást tanultak, az interaktív betekintő után úgy gondolom, hogy hasznos tudással gazdagodtak az ifjak, mert nem csak a stabil odalfekvésről és Heimlich-manőverről volt szó, hanem a sebek bekötözését is lehetőség volt megtanulni.

A hét végére a régi táborozók „kívánsága” is teljesült, hiszen az előző táborhelyen a körülmények kicsit másabbak voltak, nem igazán volt lehetőség a meleg vízzel való tusolásra vagy egyáltalán a tusolásra, éppen ezért élt az a mondás, hogy „a Hun tábori barnulásnak felét otthon lemossuk”. Bár Lókodban 21. századi körülmények uralkodtak, a tábor utolsó napjaira a heves esőzések miatt eldugult az erdőn az a vezeték, amelyen keresztül a faluba érkezik a víz és sajnos vagy nem sajnos az idei táborozók is megtapasztalhatták az „igazi” Hun táboros érzést. Azt, hogy milyen amikor nincs víz, hogyan maradjunk ilyen esetben is tisztán.

Péntek este, az utolsó teljes napnak a végén sor került a táborzáróra, ahol mindenki, aki befejezte a tábort, aki végig kitartott egy oklevelet vehetett át, amely bizonyítja, hogy életre való ember. Ezen az estén már nincs takarodó, a tábortűznek egész éjszaka égnie kell, azonban mindenki aludhat körülötte, nem kötelező a sátorban alvás.

Ezúton is szeretné(n)k gratulálni a Refi 2. B osztályának, ahonnan 7 hun harcos került ki, a tábor legkisebbjei voltak, és zokszó nélkül vettek minden akadályt! Hiszem, hogy számukra, de minden egyes résztvevő számára egy életre szóló élmény marad.

Dombi Anita Etelka