Aki nem tud viselkedni, az érvényesülni sem tud

Sót-borsot csak szettben adunk át, nem nyúlkálunk át mások előtt, a telefont nem tartjuk az asztalon, a textilszalvétát nem tesszük a nyakunkba – íme néhány szabály, amiről mindenképpen tudni kell. Hossó Nikoletta protokollszakértőnek a kisujjában van a szakma.

Kinek szükséges tudni a protokoll szabályokat? – tette fel a kérdést Hossó Nikoletta protokollszakértő a Mathias Corvinus Collegium Egyesület (MCC) pénteki sepsiszentgyörgyi előadásán. Gyakorlatilag mindenkinek, aki kommunikál, aki emberekkel érintkezik, közösségben él. A protokoll nem ismerete fájdalmas következményekkel járhat a legmagasabb szinteken és a leghétköznapibb szituációkban is, még azon túl is, hogy megszégyenül az illető.

Hossó Nikoletta egyetemi docens, protokoll- és nemzetközikapcsolatok-elemző, a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezete nevű egyesület alapító elnöke, a Protokoll Világszervezetének alapító tagja. 2007 óta tesz eleget rendezvényszervezői, protokollszakértői és protokollfőnöki megbízásoknak kiemelt állami-diplomáciai rendezvényeken és találkozókon, szakmai-tudományos konferenciákon és Magyarország legjelentősebb sporteseményein. Mint az MCC rendezvényén megtapasztalhattuk, előadóként is tehetséges: A protokoll ezer arca – a tárgyalóteremtől a bálteremig című két órás előadást annyi humorral és saját tapasztalatából származó sztorival, anekdotával fűszerezte, hogy a hallgatóság egy percig sem unatkozott.

Kivételes pályája nemzetközi tengerjáró hajók kaszinóiban, a pókerasztal mellett kezdődött, ahol az előadó húszas évei elején dolgozott, gyakorlatilag szabadnap nélkül. Munkatársai 40-50 nemzetiségből kerültek ki, és mint Nikoletta mondta, ebben a közegben teljesen természetes volt a különbözőség, az elfogadás, empátia, tisztelet. 25 éves korára Nikoletta már 69 országban járt.

Ha nem úgy fogtak kezet…

Protokollszakértőként az ekkor megszerzett tapasztalatoknak és készségeknek nagy hasznát vette. Mint mondta, attól, aki a szakmáját komolyan veszi, „rettentő nagy odafigyelést és empatikus készséget kíván meg, hogy az őrá bízott vendég, akármilyen korú és rangú, akármilyen kultúrából vagy országból érkezett, jól érezze magát. (…) Mi szeretjük a vendéget, tiszteljük, elfogadjuk és tiszteletben tartjuk, hogy ki honnan jött, hogy a vallása, a szokásjoga, a történelme mit kíván, mit diktál, és ennek megfelelően szervezzük a delegációs programokat, a konferenciákat.”

A protokoll és a diplomácia sem más mint a kommunikáció egy alkalmazott szakterülete – fogalmazott a szakértő. A diplomáciában és a hétköznapi életben is szankcionálják, ha valaki vét a protokoll ellen.

„Ha az ügyfél nem válaszol az e-mailre, nem írja alá a szerződést, nem lehet elérni, akkor sokszor ott nem a szakmai tartalommal van baj, hanem a korábbi kommunikáció során esetleg tettek egy nem odaillő gesztust: nem úgy fogtak kezet, ahogy kellene, nem úgy öltöztek, nem úgy állítottak össze egy étlapot, hogy az a partnernek megfelelő legyen. Ilyenkor lelassulnak, befagynak a hivatalos kapcsolatok.” Aki nem tud viselkedni, az nem tud érvényesülni, nem fogadják be egy közösségben.

A protokollszakértőknek más fejével is gondolkodni kell

A protokoll ott kezdődik, hogy végiggondoljuk, hogy ki ő (a vendég), honnan jött, milyen ember lehet, és mi lehet neki a fontos; gyakorlatilag az ő fejével kell gondolkodni, mondta az előadó. A protokollfelelős adott esetben átnézi az étlapot is, hogy az ne legyen problémás; meghatározza az ültetési rendet az asztalnál. Egy díjátadó eseményen felkészíti az átadókat arra is, hogyan fogjanak kezet, hogyan adják át a díjat (például ne rántsák le puszira a hölgyeket a dobogóról), hogyan vonuljanak be és ki, vagy hogyan adjanak át egy ajándékot a díszvendégnek. Ha kell, leveszi vendégeiről a felesleges kellékeket és elveszi vendégeitől a telefont (nehogy megzavarja őket a csengés vagy rezgés egy jelentőségteljes pillanatban).

Nagy a felelőssége, hiszen minden részletet, félresikerült gesztust ezrek vagy milliók láthatnak a pillanatfotókon, közvetítéseken vagy a kivetítőkön. Adódnak különös rafinériát kívánó helyzetek is: Nikolettának olyan nehézséget kellett megoldania egy Budapesten megrendezett öttusa világbajnokságon, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének adott ajándékot hogyan ne adják át, mert az erre a célra szánt hatalmas és nehéz ólomkristály vázát kínos lett volna ráterhelni. Így csak a fotó kedvéért odanyújtották, felmutatták, de nem adták át („nehogy a lábára ejtse”), majd visszahelyezték arra a helyre, ahova az idejében elő volt készítve, mert erre is ki kell terjednie a protokollfelelős figyelmének.

Gyakorlatilag mindenre jó előre kell gondolnia, miközben néha – ha már a rendezvények forgatókönyvét is ő írja – belekényszerül a moderátor vagy a tolmács szerepébe (mert pl. késik az illető), de ha kell, a kávét is felszolgálja a vendégnek. Egyszóval a problémamegoldás kulcsfontosságú készsége kell legyen, hiszen számtalan helyzetben kell rögtönöznie.

Mikor Trump trampli, Obama pedig kínos

Számos példával illusztrálta az előadó azokat a hibákat, amelyeket a protokoll nem ismerete vagy a protokollfelelős elégtelen felkészítése, esetleg saját makacsságuk miatt követtek el magas rangú közszereplők, és ezeket a melléfogásokat a sajtófotók megőrzik az utókornak. A gazdag példagyűjteményben láthattunk asztal fölötti kézfogást, láthattuk az Erzsébet királynőt megelőző, előtte haladó Donald Trump amerikai elnököt, a színpadon hármas kézfogással kínosan esetlenkedő Barack Obamát, Justin Trudeau kanadai miniszterelnököt és a mexikói államfőt, a japán császár előtt (fölöslegesen) mélyen meghajló Obamát, amiért a sajtó szétszedte és kipellengérezte, a kézfogás helyett államfőket öleléssel köszöntő indiai miniszterelnököt.

De láthattuk azt is, hogy Törökországba érkezett diplomaták keresztbe tett lábbal ülnek vendégfogadóik előtt, pedig cipőtalpat mutatni ott a szemben üllőnek legalább akkora sértés, mint az európai kultúrkörben felmutatni a középső ujjat. Hasonlóképpen iszlám országban nem szabad a „tisztátalan” bal kézzel ételt vagy italt fogyasztani, azért nyúlni. Trump elkövette ezt a hibát, rá is szólt a szaúdi király, hogy legyen szíves a jobb kezét használni, ha vesz a vendégváró falatkákból.

Nemcsak diplomatáknak illik tudni

Láthattunk öltözködési bakikat, amikor túl testhezálló ruhát viselt az államelnök hölgy, vagy olyat, ami ültében meggyűrődött – igazán rosszul mutatott a fényképeken. Láthattunk harisnyát nem viselő, túl sok testfelületet mutató női diplomatákat – „sok” lehet ujjatlan ruhában is megjelenni. A bőrszoknya sem illendő viselet egy bizonyos kor fölött, savazták is eleget a spanyol királynőt, aki ebbe öltözött. Az állatmintás motívum, az overall, a csipke szintén csak informális rendezvényeken és „gepárdtesten” menő a nőknél.

Férfiak esetében ügyelni kell arra, hogy hivatalos eseményeken a kék és szürke öltöny az elfogadott nappali viselet, feketét csak este 6 után vagy temetésen hordanak. Farmernadrághoz nem való a konzervatív kétsoros zakó. Ha egy térbe egy befelé nyíló ajtón be kell menni, a férfi megtartja az ajtót, majd beengedi a hölgyet. A hölgy ilyenkor bemegy és megvárja kísérőjét, nem megy tovább. Nem illendő a férfinak az ajtóban állva karjával megtartani az ajtót, mert akkor kényelmetlenül közel, egymás intim szférájába kerül a két személy. Kifelé (húzással) nyíló ajtót pedig ki kell nyitni és betessékelni a hölgyet.

Férfiak nagy láthatóságú rendezvényeken földre tett (nem keresztezett) lábbal, kis terpeszben ülhetnek. Rövid ujjú ing porrongynak kiváló, de férfiak számára ez tiltott, hasonlóképpen nőknek az olyan vékony anyagból készült ruha, mely túlságosan simuló, megmutatja a test formáit. Csak csukott cipőt illendő hordani, lábujjak, sarok ne kandikáljanak ki a lábbeliből.

Asztalnál alkalmazandó néhány szabály: sót-borsot szettben adunk át, nem nyúlkálunk át mások előtt, a telefont nem tartjuk az asztalon, a textilszalvétát nem tesszük a nyakunkba, majd evés után a tányértól balra helyezzük el, picit meggyűrve, ez azt jelenti, hogy ízlett, amit elénk tettek. Ha élére vasalva hagyjuk ott a szalvétát, nem használtuk, annak az üzenete, nem ízlett az étel. A tányéron különböző pozícióban elhelyezett villák pedig nem jelentenek semmit, azzal ellentétben, ami a köztudatban él. Talpas poharakat a pohár száránál fogunk meg.

Mindig topon kell lenni

Mindet összevéve, a protokollszakértőnek ismernie kell a diplomáciában, sport-, vallási és katonai rendezvények protokollját, és tudásával hozzá kell járulnia, hogy az a személy, akiért felelős, hiteles legyen. Munkájához alapvető készségek: nagyfokú rugalmasság, empátia, humor, higgadtság, belső nyugalom, precíz munkavégzés, állandó (a hét 7 napján, 24 órában) rendelkezésre állás (nincs „munkaidő”), stressztűrő képesség.

A „minden esetre” felkészüléshez olyan kellékek is kellenek, amelyek állandóan a protokollszakértő rendelkezésére kell álljanak, ezért Hossó Nikoletta táskájában „minden is” van: többek között olló, miniszappan, krém, pótharisnya, készpénz, kulcs, belépőkártyák, gyógyszerek, öngyújtó, cukor (arra az esetre, ha valakinek leesne a vércukra a hosszas események során), torokcukorka, rágógumi, víz, varrókészlet, bornyitó, pillanatragasztó, váltócipő.

Ki lehet égni ebben a szakmában, el lehet fáradni, vallotta be az előadó, de azért érdemes csinálni, mert sokszor kap pozitív visszajelzést is a vezetőség vagy vendégek részéről. Végül pedig, tekintettel a sepsiszentgyörgyi helyszínre, Hossó Nikoletta (aki rendkívüli módon méltatta az erdélyi vendégfogadást) így összegezett: a medve nem játék, de a protokoll sem az.

Fotó: MCC Sepsiszentgyörgy