Kós Károly emlékére

A hétvégén Kézdivásárhelyre érkezik az Udvarhely Néptáncműhely a Kiáltó szó című előadásával, amellyel Kós Károlynak állítanak emléket. Többek között erről és a néptánchagyomány megőrzésében vállalt szerepükről beszélgettünk Orendi Istvánnal, a néptáncműhely igazgatójával.

– Mit kell tudni az Udvarhely Néptáncműhelyről?

– 1998 őszén alakult önkormányzati kezdeményezésre a Művelődési Ház égisze alatt, 2005-ben saját jogi státust kapott. Mint nevében is jelzi, az Udvarhely Néptáncműhely a magyar népzene- és néptánchagyomány megőrzését, valamint hiteles továbbadását szolgáló folklórműhely. A két évtizedes múlttal rendelkező intézménynek nemcsak a székely anyaváros művelődési életében van meghatározó szerepe, autentikus folklórműsoraival előszeretettel lép fel más települések színpadain is. Az intézmény kultúraformáló tényezőként képes hatni a város és környékének művelődési életére, nemcsak passzív közönségként vonva be a népzene és néptánc kedvelőit, hanem aktív résztvevőként is.

– Hány tagot számlál a csapat, ki a tánckarvezető, koreográfus?

– A társulat jelenleg 12 táncosból áll, akik közül Antal József az együttes koreográfusa, és Hajdó Lóránt a tánckarvezető. A tánckar jó nevű koreográfusokkal dolgozott és dolgozik együtt. A közös munka eredményeként évente 2–3 folklórműsort visz színpadra, ugyanakkor utánpótlás-neveléssel és különböző képzésekkel tölti ki az évadot. Az Udvarhely Néptáncműhely a színpadi előadások mellett feladatának vallja a táncházmozgalom fellendítését és éltetését.

– A Kiáltó szó című előadással lépnek fel Kézdivásárhelyen. Mit takar ez a cím? Mi az előadás fő szála?

– A Kiáltó szó Kós Károly 1921-ben Zágoni Istvánnal és Paál Árpáddal közösen kiadott röpirata. Az „ifjú és naiv szellemi-munkás triumvirátus” – ahogyan az együttest később Kós nevezi – fellépésével megtörte az akkori magyar vezető körök hirdette passzivitást, elutasította a menekülésszerű repatriálást, és az új helyzetbe való reális beilleszkedés végett politikai cselekvésre szólította fel a Romániában kisebbségivé váló magyarságot. „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája” – hirdeti Kós Károly Kiáltó szó Erdély, Bánság, Kőrösvidék és Máramaros magyarságához! című manifesztumában. Az előadásunk és  koreográfiája emléket kíván állítani Kós Károlynak, illetve a száz éve kisebbségi létbe került erdélyi magyarság jelen helyzetére kíván reflektálni Kós Károly szellemében, hirdetve az erdélyi értékeket, a magyarság önállóságát, megmaradását, jelenét és jövőjét.

– Léptek fel már Kézdivásárhelyen? Ha igen, milyen érzésekkel tértek haza? Ha viszont nem, akkor mit várnak el a mostani előadástól?

– 2013 előtt az akkori csapat lépett fel már Kézdivásárhelyen, azóta vezetőváltás is történt, illetve a tánckar is jócskán bővült és ki is cserélődött. Ezért pozitív érzésekkel várjuk a kézdivásárhelyi fellépést, remélve, hogy ez az előadás megalapozza majd a jövőbeni együttműködésünket, és gyakrabban mutathatjuk be előadásainkat a kézdivásárhelyi közönségnek.

Tamás Réka