Magyar–román együttélés

Amint arról már beszámoltunk, a magyar-román viszonyról tanácskoztak a két nemzet Romániában működő ifjúsági szervezeteinek vezetői a hónap közepén Sepsiszentgyörgyön. Megragadva a lehetőséget, a románok körében velünk szemben létező előítéletekről, azok kiváltó okairól, valamint a Székelyföldön szerzett tapasztalatairól faggattuk Mircea Meriacrit, a jászvásári (Iași) nem kormányzati ifjúsági szervezetek elnökét, aki egyúttal a Iași – Románia Ifjúsági Fővárosa 2019–2020 program irányítója és összehangolója is.

– Mi a véleménye az éppen véget ért konferenciáról?
– Örülök, hogy sikerült megszervezni, mert így betekintést nyerhettünk az országban élő magyarok kultúrájába és életébe, illetve megismerhettük a törekvéseiket. Ez pedig fontos, mert az ismeretlen mindig kétségeket szül, amelyek sorompóként gátolják az egymáshoz való közeledést, valamint a mindkét félnek előnyös tervek kidolgozását és kivitelezését. A felsoroltak ráadásul az egymás elleni provokációk elhárításához is hozzásegítenek.
– Mit tudott mostanig Székelyföldről és a székelyekről?
– Nem sokat. Például, hogy az országnak van egy olyan régiója, melyben többségében magyarok lakta települések találhatók, és amely autonómiát szeretne magának. Semmit sem tudtam viszont az itt élők történelméről, gazdasági és szociális helyzetéről, valamint gondjairól, amelyek együttműködéssel megoldhatók.
– Milyen benyomásokkal távozik a Székelyföldről?
– Elsősorban azzal az elhatározással, hogy még visszatérek ide. Ugyanakkor néhány ötletem is született itt tartózkodásom alatt, amiket a magyar fiatalok segítségével Jászvásárban, de nem csak ott, gyakorlatba szeretnék ültetni. Közéjük tartozik a régió és lakói értékeinek az ország más vidékein élő román fiatalokkal való megismertetése, hiszen ily módon hidakat építhetünk a két nemzet között.
– Székelyföldön szerzett tapasztalatai alapján mit gondol, valóban létezik egymásnak feszülés a két nemzeti közösség között?
– Személyes véleményem szerint az időnként esetleg érzékelhető feszültséget mesterségesen gerjesztik, mert amint magam is meggyőződhettem róla, a magyarok és a románok békésen, ellenségeskedés nélkül élnek egymás mellett.
– Hogyan vehetjük elejét az uszításnak, illetve miként semlegesíthetjük a negatív hatásait?
– Napjainkban sajnos a média túlnyomó része és mindaz, amit ez a fogalom takar, a tömegek befolyásolásának eszköze lett. Éppen ezért kölcsönösen vigyáznunk kell a valós, tényeken alapuló tájékozódásra, ami viszont csak az információk több forrásból történő ellenőrzésével érhető el. Fontos továbbá, hogy ismerjük meg egymás kultúráját és történelmét, beleértve a régió jelenlegi helyzetének kialakulását is. Ez ugyanis hozzásegít törekvéseink okainak a megértéséhez.
– Ön szerint a román és magyar fiatalok túl tudnak lépni a gyűlöletkeltés következtében mára kialakult áldatlan helyzeten?
– Mély meggyőződésem, hogy igen. Derűlátó véleményemet az utóbbi hónapok, hetek történéseire alapozom, amelyek egy őszinte párbeszéd elkezdéséhez és közvetlen kapcsolatok kialakulásához vezettek a két nemzet ifjúsági szervezetei között. Kialakulófélben van egy olyan keret és légkör, amelyben a kényesebb kérdések is őszintén felvethetők, és közösen kereshetjük ezek megoldásait. <<