Ajánlott kipróbálni

Tíz évvel ezelőtt alakult meg a Háromszéki Önkéntes Központ azzal a céllal, hogy összefogják a megyében tevékenykedő ifjúsági és más szervezetek önkénteseit. Az elmúlt tíz évben több százan fordultak meg önkéntesként valamelyik szervezetnél, ami azt jelenti, a fiatalok szeretik ezt csinálni. A központ vezetőjével, Grüman Éva Orsolyával beszélgettünk az önkéntesség létjogosultságáról, szépségéről.

– Mikor és hogyan kóstolt bele az önkéntességbe, és mit jelent önnek? 

– Az önkéntesség mára már egy életforma számomra, amit egyébként mindenkinek ajánlok kipróbálásra. Kiscserkészként kezdtem a Tanulók Házában, és a csapatmunkából lett később önkéntes munka, amit már évek óta végzek, most már ifjúsági szakértőként.

– Milyen kapcsolata volt korábban az önkéntes munkával, milyen szervezeteknél dolgozott, és milyen tapasztalatokat szerzett?

– A cserkészetnél teljesedett ki bennem az önkéntesség tudata, amikor elvállaltam a szemerjai cserkészcsapat vezetését, majd különböző képzésformákat ismertem meg, ezeken vettem részt, rendezvényeket szerveztem a megyei ifjúsági igazgatósággal. Kihívásnak tartottam ezt a munkát, mert fejlesztett, és segített abban, hogy önkéntesként többet nyújtsak a gyerekeknek, fiataloknak. Ezek lépcsőfokok voltak, amelyek a mai életformámhoz vezettek.

– Mikor alakult meg az önkéntes központ Sepsiszentgyörgyön, és milyen céllal?

– 2009-ben volt egy pályázati kiírás, amely országos szintű önkéntes munkáról szólt, és hálózatba tömörítette az ezzel foglalkozó egyesületeket. Akkor még nem volt az országban magyar önkéntes központ, és úgy döntöttünk, megpályázzuk, mivel sokan voltunk fiatalok, akik így dolgoztunk, és keretet akartunk biztosítani a tevékenységeinknek. Minden szervezet szükségét érezte ennek a központnak, így elsők között megalakítottuk az országban.

– Milyen eseményeik voltak az elmúlt években, mit emelne ki?

– Ami a legfontosabb, az a Háromszéki Önkéntesek Hete, amit többször is megrendeztünk, de az önkéntes bál is fontos, ott ismerjük el a munkatársaink segítségét, és ösztönözzük a fiatalokat. Emellett élő könyvtárat is szerveztünk, de a Youth in Action és Erasmus+ programjaink is jelentősek. Az elmúlt egy évben 50 fiatalt vontunk be a nemzetközi projektjeinkbe, ők külföldre utaztak, és mintegy 150 önkéntes érkezett hozzánk tíz európai országból.

– Meglátása szerint miért éri meg önkéntesnek lenni, miért jó ez a közösségnek és a résztvevőknek?

– Több éves tapasztalattal azt tudom mondani, hogy ez a munka megtanít élni. Gyerekként még nem tudatosul, amikor a különböző egyesületeknél vesznek részt tevékenységeken, de a tinédzserek esetében szerintem azért fontos, mert itt kiteljesedhetnek, kipróbálhatják magukat. Az önkéntesség az, ahol soha nem hibázhatsz.

– Önkéntes karrierét cserkészként kezdte. Van egy mondás, miszerint a cserkészetből nem lehet kigyógyulni. Hogy vagy ön ezzel?

– Amíg megszülettek a gyerekeim, aktívan tevékenykedtem minden téren, részt vettem a Háromszéki Önkéntes Központ elnökségében is, azután már kevesebbet voltam jelen, de mai napig visszajárok a kezdő csapatomhoz, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor cserkészcsapathoz. Az az értékrendszer, amit tanultam az önkéntes munka során, része a mindennapi életemnek. A cserkészetnek köszönhetem a pontosságot, azt, hogy következetes, tudatos és szervezett vagyok. Rengeteg értéket kaptam tőlük.