Olyan február is volt, amikor diónyira nőtt az alma

Pontosan háromszáz évvel ezelőtt „olyan szokatlanul meleg volt” februárban, „amilyenre még elődeink ősei sem emlékeztek”. De mivel akkoriban még nem esett szó széndioxid-túltengés okozta globális felmelegedésről, senki sem esett pánikba. Tapasztalatból tudták, hogy ezt még akár fagyos március is követheti, és akkor sem áll meg a világ.

Régi krónikások időjárásra utaló bejegyzései után kutakodva február vonatkozásában is érdekes adatokra bukkanhatunk. Például 1126-ban a madarak fagyottan hullottak le a fákról, 1186-ban, 1473-ban és 1572-ben viszont már a tojásaikat is lerakták, a mezők pedig úgy kizöldültek, mintha május lett volna, és a hónap végére diónyira nőtt az alma. Közben, 1499-ben ismét „embereket öl meg a fagy.”

1600-ban a hónap 28. napján „Erdélyben három tiszta Napot észleltek.” Ez azonban akkor is csak légköroptikai tünemény lehetett, a fátyolfelhőzetben lévő jégkristályok okozta fénytörés terméke. Hasonló délibáb jelent meg Marosvásárhely fölött is 1815. február 13-án, amikor „Napkeletre tekintvén szemembe tünt a levegőben… két egymással beszélgető emberek, s egy harmadik ugyanazok felé menőnek képe, aki is elmenni tetszett mellettek, de kevés távoztával visszatért hozzájuk.” No, de ne szaladjunk annyira előre!

1607. február 15-én „borzasztó menydörgés és villámlás” borzolta az emberek idegeit a Székelyfölddel szomszédos Prázsmáron, és ugyanezt tapasztalták 1636. február 7-én is, de akkor már Segesváron, ahol „tüzes menykövek estenek”. 1643. február 3-án a villám bele is csapott a barcasági Vidombák kastélyába, „és az egész falu elégett”.

Előtte két évvel olyan kellemes időjárással, fagy és hó nélkül telt el a február, hogy márciusnak képzelték volna, ha nem ismerik a naptárt, 1644/45 tele viszont „igen szigorú és hideg volt, amilyenhez hasonlót senki még nem ért meg, sokfelé sok szarvasmarha, vad és madarak fagytak meg, sok nagy vizek és tavak fenékig befagytak. Az Olt és a Maros jegének vastagsága nyolc arasznyi volt”, ami nagyjából egy métert jelent.

1683-ban aztán megint „meleg és esős” februárt jegyeztek fel Erdélyben, „amely azonban hóba ment át, és számottevő hideg követte. A fák és a szőlők az enyhe februárban zöldelltek, mindezt a bekövetkező hideg elpusztította.” 1696-ban az egész hónap derűsnek és száraznak bizonyult, említésre méltó fagy nélkül.

A méhek a sárga virág porát hordták

A következő század vége felé már egész más kép fogad bennünket Háromszéken: 1782 „Bőjtelő havának némelly napjainn olly kegyetlen hidegek uralkodtanak itt is, mellyeknél keményebbet a mostani emberek nem értenek. Sok kutak fagytanak bé, mellyek más telekbenn meg sem szajzottanak.” De ez az időjárás sem állandósult, mert 1793-ban február közepén a méhek már a sárga virág porát hordták, Mátyás napjára pedig „minden szántást és tavaszi szőlőmunkát elvégeztek.”

A következő télen „semmi hó nem esett”, 1796-ban pedig „Febr. első napján szép tavaszi virágok láttattak” a köpeci erdők szélén. „Méltó a télnek illy tavasziképpen való folyását emlékezetben tartani a fűvészeknek és a természet vizsgálóknak” – szólt a korabeli intelem.

De ez sem tartott örökké! 1810-ben Székelyföldön, „közelebbről pedig Februáriusnak 21-25 napjaikban olyan különös havazás és iszonyú hideg volt, hogy 24 óra alatt az Olt is vastagon befagyott – s viszont 24 óra alatt ugy elment a hidegnek minden ereje, hogy a legkiesebb nyári időket érezzük, s szint ugy hallgatjuk a menydörgéseket.” A következő évben a „takarmányt a Marha az erős hidegek miatt nagyon emésztette”. Ráadásul a disznókat is szénával kellett etetni, mert ősszel „sem Makk, sem Kukoricza nem termett”, míg 1813-ban a teljes őszi vetést tönkretette a fagy.

Huszonnégy ember megfagyva

1835 februárja Kézdivásárhelyen „roppant nagy hóval és hideggel uralkodott egész Mátyás első hetéig, akkor két hét alatt mind eltakarodott, és az árvíz sok hidakat elrontott, hirtelen jó tavasz elő.” 1837. február 6-án az egész Erdélyben nagy fagyok pusztítottak, komoly károkat téve a hótakaró nélküli vetésekben, merthogy havat csak a magasabb hegyekben lehetett látni. Háromszéken huzamosan –20 Celsius-fokot mértek, amit a „néhány nap óta dühösködő Nemere” tovább fokozott. De ez csak az előző év decemberének időjárását pótolta, amikor is „mind őszi idők jártak, s a későbbi esők következtében a vetések szépen kikeltek, melyekben csakugyan az egerek töméntelen serege sok kárt okozott.”

No de aztán a hó is megérkezett! 1841 februárjában „a Brassói úton három napig szakadatlanul esvén, minden mozdulhatást az országutakon annyira elzárta, hogy az országút nemleges kitakarítására 300 ember rendeltetett, kik kevés munkájuk néhány napi fáradozásuk után, ezen országúton 24 embert, egy megterhelt szekérben befogott 4 ökröt elfagyva találtak.” Aztán 1843-ban ismét virágoztak a gyümölcsfák februárban…

A hónap időjárása számokban

Romániában a legalacsonyabb februári hőmérsékletet, –38 °C-ot 1929. február 10-én mérték a 2514 m magas Omu-csúcs közelében, a 2504 méteren lévő meteorológiai állomásnál, míg Gyergyóalfaluban aznap –35 °C-ot mutatott a hőmérő higanyszála. (Tíz évvel később a Kovászna megyei Bodzafordulón –35,8 °C-ban csikorgott a hó – akárcsak 2005. február 8-án.) Ekkor még az 50 éves diófák is elfagytak – mesélték az öregek.

A legmelegebb napok: 26 °C 1995. február 27-én a dobrudzsai Medgidián és 2016. február 16-án a Buzău megyei Pătârlagele kisvárosban.

Erdélyi városok februári legalacsonyabb és legmagasabb hőmérsékletei:

• Marosvásárhely: –32°C (1929), ill. 19,6°C (2017)
• Kolozsvár: –32,5°C (1929), ill. 19,6 °C (2017)
• Szatmárnémeti: –27,6 °C (1940), ill. 18,8 °C (2017)

Leghidegebb februárok 1961-től 2018-ig: 1985-ben –8,6 °C átlag, 2012-ben –6,6 °C, 1965-ben –5,8 °C átlag. Legmagasabb havi átlagos hőmérsékletek: 4,9 °C 2016-ban, 4,2 °C 2002-ben, 3,7 °C 1966-ban.

A 24 óra alatt leesett legtöbb csapadék 116 litert tett ki négyzetméterenként – ez a Duna-delta Sfântu Gheorghe (Szent György) nevű községében mérték 1954. február 3-án. A hóhullás, esőzés legmagasabb átlagai: 1969-ben 73,6 liter, 1970-ben 72,6 liter, 1978-ban 61,6 liter négyzetméterenként. Legalacsonyabb átlagok: 1976-ban 8,7 liter, 1975-ben és 1998-ban 10,6 liter, 2008-ban 11,4 liter négyzetméterenként.

Ha énekel a pacsirta…

A Celsius-fokok rögzítése fontos, de a gazdák szemszögéből nézve sokkal hasznosabb a várható időjárás kipuhatolózása. Erre közismert módszer a medve árnyékának megfigyelése Gyertyaszentelőkor (február 2.), de ha éppen nem járunk barlang közelében, akkor is hagyatkozhatunk a régiek megfigyeléseire. Például ha énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni, a szépen égő gyertyák bő méztermést ígérnek, de ha a gyertyák szentelés közben elalszanak, sem mézből, sem másból nem lesz jó termés. Az a jó, ha minél hosszabb csapok csüngenek az ereszről, mert olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek is.

A Balázs-napi esőnek nem őrültek eleink, mert akkor jég veszélyeztette a nyári termést, de ha húshagyókedden hull eső vagy hó, akkor bő kukoricatermést lehet várni. A ködös napokat is számolták februárban, mert annyi esős napra számítottak a nyáron.

„Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja!” Eszerint ha Dorottya napján hideg van, Julianna napjára megenyhül az idő. Márpedig „ha Juliska fésülködik, a tavasz már közeledik” – biztat a másik rigmus, és ezzel passzol a Bálint-napi is: „Ha házasodnak a verebek Bálintkor, készülődhetsz a tavaszra bármikor.” Akkor is kitartóan szép idő következik, „ha délkeleti szelek fújnak, ha a hold igen fehér, vagy ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen.”

Ugyancsak a közelgő tavaszt hirdeti a Zsuzsanna napján magasan szálló pacsirta (ha alacsonyan repül, akkor még hideg idő várható), de Mátyás is „a szűre ujjából ereszti ki a tavaszt”, már amennyiben jeget talál. Ha nem talál, akkor csinál! Arra is érdemes figyelni, hány nappal Zsuzsanna előtt szólalnak meg a pacsirták, mert annyival hallgatnak el majd utána a hideg miatt. Összességében nézve: ha február enyhe, annak márciusban látjuk a kárát, ha pedig hideg, fagyos, az bőséges búzatermést hoz.

Világ- és magyar napok februárban

1.: civilek napja Magyarországon; a Tisza élővilágának emléknapja; a magyar köztársaság napja

2.: szerzetesek napja; a vizes élőhelyek világnapja

3.: rejtvényfejtők világnapja

4.: a katonai térképészet napja; a rákellenes küzdelem világnapja

11.: betegek világnapja

12.: Darwin-nap

13.: Budapest ostroma végének (1945) emléknapja

14.: szerelmesek világnapja; az epilepszia világnapja

21.: az anyanyelv nemzetközi napja; idegenvezetők világnapja

22.: bűncselekmények áldozatainak világnapja

25.: kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon

28. (vagy 29.): a ritka betegségek világnapja

második vasárnap (febr. 11.): a házasság világnapja

farsangvasárnap (febr. 11.): imanap a világ éhezőiért