A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

A segesvári végzések

A segesvári végzések

A háromkötetes históriában Oborni Teréz összegezi az 1562-es székely felkelés leverése utáni segesvári országgyűlés határozatait, és arra a következtetésre jut, hogy a székelyeket ezek fosztották meg „ősi szabadságaiktól”, melyekért „oly sokszor fegyvert ragadtak a következő évtizedekben is, és nem szűntek meg azokat visszakövetelni” még évszázadok múlva sem. A két nagyhatalom, a Habsburg és az oszmán szorításába került erdélyi állam fejedelme szigorúan megtorolta az ellene törő belső ellenfelek próbálkozásait, akik a kortárs Borsos Sebestyén krónikás szerint „a király ellen s az urak és a nemesség ellen kardot akarának vonni”.

Lappangó kézirat

Lappangó kézirat

A népéletet a maga igazi valójában és mélységében, különösen, ha az ideológiák torzításaitól zajos huszadik századot nézzük, soha nem ismerhetjük meg eléggé. Öröm, ha lappangó népi emlékiratok kerülnek elő, a néphez legközelebb álló tanítók és papok tollából születettek még beszédesebbek lehetnek. Telitalálatnak tűnik a Székely Nemzeti Múzeum és a Pro Havadtő Egyesület kiadásában most megjelent, dr. Kinda István által szerkesztett antológia, a Kispalástos küzdelem (1887–1966) egy nagyon jó tollú székely lelkész és pedagógus, Nagy Sándor írásaiból. A szerkesztővel beszélgettünk.

Utak és útonállók

Utak és útonállók

A határok védelme, a hadjáratokban való részvétel mellett állandó katonai és hatósági jellegű feladatok ellátását jelentett a székelyek számára a kereskedelmi utak felügyelete, melyekről már korai oklevelek is tudósítanak. Mi több, szebeni számadáskönyvekből derül ki, hogy a város zsoldjában a havasokban tanyázó útonállóktól és rablóktól is meg kellett védeniük a szász kereskedőket, sőt kémszolgálatot is elláttak (exploratores) itt is, felderítőik eljártak egészen a Dunáig, megfigyelőik rendszeresen jelentették, mi történik vagy várható a hegyeken túlról.

A hit Isten ajándéka

A hit Isten ajándéka

Nemzetközi kihatású kezdeményezésre adott igenlő választ február 20-án a Magyar Országgyűlés, kimondva, hogy január 13-a legyen ezentúl a vallásszabadság napja. Az Erdélyi Unitárius Egyház és a testvéregyházak terjesztették elő a javaslatot a nemzet parlamentje elé, mely példás összefogásra buzdította annak pártjait. Miben áll ennek fő világnézeti és politikai tartalma, milyen közösségi mozgatórúgók állnak mögötte? – kérdeztük az előterjesztés egyik fő kezdeményezőjétől, Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkésztől, az Erdélyi Unitárius Egyház közügyigazgatójától.

A „kutyafejűek” ellen

A „kutyafejűek” ellen

Nem valami bőbeszédűek a források a székely hadak Anjou-kori szereplését illetően, inkább csak utalásokból szerezhetünk tudomást arról, hogy a dinasztia első királyát, Károly Róbertet elkísérték például Havasalföldre 1330-ban. Mint ismeretes, a hűtlen vajda, Basarab megbüntetése nem sikerült. Lack akkori székely ispán csapatai a nyugati hadszíntéren is feltűnnek hat évvel később a király Habsburg Albert és Ottó osztrák hercegek elleni háborújában.

Ottokár dicsekszik

Ottokár dicsekszik

A gyér írásos adatok néha éles fényt vetnek arra, mely segédnépekkel harcolt vállvetve a székelység, s érdemes eltűnődni azon, melyik és miért maradt fenn közülük máig. II. Ottokár cseh király 1260-ban beszámol a pápának arról, hogy IV. Béla magyar királlyal ütközött meg a Morva folyó mellett, s a levélből kiderül, milyen felépítésű és összetételű volt ama sereg, melybe a székelyeknek be kellett illeszkedniük.