Medvemaffia

Kerek sajtot árul az asszony a piacon, talpig feketében az immár hév nyárban, Bodzafordulóról jött be hajnalosan, s délire kiürülőben a szatyra. Ügyvéd fia jön érte délután Brassóból jövet, s ha már kérdik, válaszol: valóban gyászol, hozzátartozóját ölte meg a medve, széttépte egészen, mondja: „L-a sfărâmat tot!” Hozzátartozómat befektetik a kórházba, kétágyas a kórterem, a másik ágyban egy agyonoperált ember, ötödik műtéte után a hatodikat várja. A medve tépte le a fél arcát, azt részletenként építették fel ismét, egyik szeme még mindig befele fordulva szenved, megkísérlik visszaállítani, talán még fog látni vele…

Olvasom, hogy évtizedes pereskedés után végre megítélték az első pénzbeli kártérítést – történelmi esemény! – egy medvetámadás sérültjének. A törvény még nem alkalmazható végrehajtói utasítások vagy egyéb hiányosságok miatt, úgyhogy pereskedni kell a kártérítésért, s az ezzel járó kiadós költségeket eddig csak két áldozat vállalta és egyetlen ügyvéd, sokévi munkájuk van benne. No de ahhoz életben kellene maradni, ami az említettnek nem sikerült, és sok másik kárvallott szintén nem vállalta a kétes sikerű küzdelmet, beérte a gyógyulással, ha ugyan volt annyira kegyes hozzá a sors.

Mi történik egy országban, ahol ilyen lassan őrölnek a jogszolgáltatás malmai, és ennyire fonákul működik az igazságszolgáltatás, ahol évtized sem elég ahhoz, hogy a természetvédelmi jogot a társadalmi érdekkel összehangolják, ahol emberáldozatokat követel az állatvédők elvakultsága, és ahol a törvényhozók immár ki tudja hányadik választásukat nyerik meg üres ígéreteikkel, hogy megoldják úgymond a kérdést? Téved-e a Hargita megyei tanácselnök, ha kimondottan a „medve-maffia” ellen hirdet küzdelmet, s bár a sajtó szerint elmulasztotta pontosan meghatározni, kiket is ért alatta, de mintha lenne abban valami, hogy a dolgok tényleg összeállnak: a lakosság, a turisták (már csak csoportosan mernek az emberek kirándulni a természetbe) fájdalmait, panaszát semmibe vevő sok ingyenélő „szakértő”, „illetékes” mulasztásai már valóban égbekiáltóak!