Harari a terrorizmusról

Sikerkönyvet lapozgatok, Yuval Harari izraeli szerző Sapiens című bestsellerét minden magára adó nyelvre lefordították, az emberiség történetét foglalta össze benne, eredeti ötletekkel fűszerezve.
A kölcsönzött kötetet rongyosra olvasták már a könyvtárlátogatók, félig leszakadt táblája tanúsága szerint fölöttébb eredeti módon használhatta egyikük. Lehet gyereket nevelt vele, fejére koppintva, esetleg a plafonig dobta, repülni kívánta tanítani – ki tudja, örömében vagy dühében-e? Miközben ragasztgatom a kötetet – sok még a neveletlen kölyök, akit móresre kell tanítani – a népszerű fogalmazás sekélyességre csábításáról töprengek. Tudománynépszerűsítésnek elmegy, de annak is csak mértékkel. Folytatásában, a Homo deusban, mely a halhatatlanságra törekvésünk esélyeit latolgatja, egy érdekfeszítő hasonlatra bukkanok. Mondom, az ötletei eredetiek. Az iraki háborúról írja:

„A terroristák olyanok, akár a légy a porcelánboltban. Hiába akarna a légy törni-zúzni, olyan gyenge, hogy egy teáscsészét sem tud felborítani. Keres tehát egy elefántot, beleszáll a fülébe, és elkezd zümmögni. Az elefánt megvadul a félelemtől és a haragtól, és letarolja a porcelánboltot. Ez történt a Közel-Keleten is az utóbbi évtizedekben. Az iszlám fundamentalisták maguktól sohasem tudták volna megdönteni Szaddam Huszein uralmát. Így hát inkább feldühítették az Egyesült Államokat a szeptember 11-i terrortámadással, és az USA elpusztította nekik a közel-keleti porcelánboltot.” A terroristák provokálni tudnak, de minden további a mi reakciónkon múlik.

Izraeli szempontú hasonlat? És napjaink Ukrajnájában mi folyik? A szemünk előtt dől romba egy egész ország, holott a konfliktus más megoldása is adott lett volna. A nagyhatalmi geopolitika mozgatja a háborús gépezetet, sok ártatlan áldozat hullik el, végső soron a katonák is azok. Ha népszavazásokat a lövések eldördülése előtt tartanák meg, ha az lenne az igazi csodafegyver, akkor persze az egy más világ lenne, nem ez, melyben élünk.