Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Európa amerikanizálása

Javában zajlott a feliratháború Erdélyben (miként ma is, sajnos) a kilencvenes évek elején, vitatták, melyik nyelvet illeti meg az elsőség, és hogy a második felirat egyáltalán kikerülhet-e vagy sem a ránk szakadt nagy demokráciában, amikor a győzelem jeleként (ki győzött?) megjelent a „fuck you” szanaszét a falakon, nyilván az öröm jeleként, de vele együtt egyre több helyen az angol feliratok is: shopping center, attention, computer és társai. Hogy miért? A könnyebb eligazodás végett – állította egy politológus némi gúnyos felhanggal.

Egyszóval városaink vagányai és új üzletemberei egyöntetűen megértették, és ezt mindenki tudomására kívánták hozni, hogy az egyik nagyhatalom helyét a másik foglalta, foglalhatja el, és mit ad Isten, be is lépett hamarosan az összes kelet-európai szabad-felszabadult ország a NATO-ba. Hogy a védőernyőre szükség van, ezt ma ki vitatná?

Igen ám, de ezzel együtt megindult értelmiségünk átnevelése is olyan ngo-k részéről, melyek bőkezűségét nem győzte csodálni az ember, valósággal szórták az ösztöndíjakat és alkotói támogatásokat úgyszólván boldog-boldogtalannak, magára és ügyetlenségére vessen, akinek nem jutott a pénzesőből. Valamivel diszkrétebben – mintha valami rejtegetnivalójuk lett volna – folyt a politikusok lekenyerezése és az ipar privatizációja. A kettő együtt. Hogy örvendtek sokan, hogy a csődtömegre akadt vevő!

Harmadik évtizedébe lépett a váltás, és elgondolkodtató nyomásnak vagyunk tanúi évek óta. Az Unió vezetői nem titkolják: kevert etnikumú társadalmakban oldanák fel a kontinens nemzetállamokra épült szerkezetét, s ma már az sem titok, kinek a szava nyom a legtöbbet a latban, és kitől várják el a szolgai végrehajtást. A saját államiságukat végre megélni kívánó kisebb nemzeteknek nem fűlik a foguk e mutatványhoz, bár ezt nem mindenki meri ki is mutatni. De mégis valamennyien mintha citromba haraptak volna…

Nem túl jó bizonyítvány ez az európai integráció mai állapotáról.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük