Autonómia angolul és románul

Román könyvesboltban ér a meglepetés: lefordították Stefano Bottoni a Magyar Autonóm Tartományról szóló, magyarul írt és 2008-ban Csíkszeredában megjelent monográfiáját, hadd idézem a címet: Moștenirea lui Stalin în România: Regiunea Autonomă Maghiară 1952-1960. Sikerkönyv volt annak idején, bár nem volt mindenkinek ínyére, de hát a történelem és a történészek már ilyenek. Mindazonáltal egy több részről is feledésre ítélt korszakot ásott ki a homályból, s iparkodott a kérdést a maga összetettségében tárgyalni.

Semmiképpen sem tagadható, hogy páratlan tény a modernkori Románia históriájában, hogy igenis egy területi autonómia jött általa létre azok ellenállása dacára, akik csak egységes és főleg homogén nemzetállamként tudták államukat elképzelni, és kizárólag úgy tudják ma is. Hogy a kommunizmusban ez milyen korlátozásokat szenvedett el, ismert, igazabb nemzetiségi autonómiákra valóban a mai polgári demokráciákban van példa, s ezek jó támpontul szolgálnak a Székely Nemzeti Tanácsnak a maga törekvéseiben.

Jellemző viszont, hogy amikor a lélekharangot megkondították a magyar nyelvhasználatnak, oktatásnak és művelődésnek némi szabadságot biztosító, de az önrendelkezést kizáró részleges önigazgatás fölött, megszüntetését nem egyszerre, hanem két lépésben oldották meg, a szintén nyolc évig fennálló Maros Magyar Autonóm Tartomány létrehozásával. Bottoni okosan érvel könyvében a tartományt hol kirakatnak, hol gettónak vagy épp üvegháznak minősítők érvei mellett és ellen, ugyanis nyomós indokok hozhatók fel mindenik mellett és ellenében, bár autonómiaként  marad érték a jövő számára.

No de a kötet számomra igazi meglepetése az volt, hogy azt angolból fordította románra Mugur Butroza. Úgy látszik, történettudományunk üzenete angol közvetítéssel jut el hamarabb a román történészek berkeibe…