Szászföldi szellemek és szellemiség

Ne kerüld el a Királyföldet, kedves olvasó, napnyugatnak tartasz! A Szászsebestől Barcaságig terjedő, mára kiürített egykori szász „élettérben” ma ugyan új élet vére kering, de a leterített hulla megörökölt tartozékai közül nem egy gondozás alá vétetett.

A régióban (amit ugyan Küküllő menti dombvidékre kereszteltek át) többfele figyelnek a turistaforgalomra, melynek csakis szép jövője lehet, van ugyanis néznivaló bőven az ország eme, a pénzes Nyugatra leginkább emlékeztető részében. Jó nyolcszáz éven át hozták be, honosították meg az ottani mintákat, akik itt új hazát kívántak építeni maguknak, s ki is tartottak addig, amíg az úgyszólván lehetetlenné nem vált számukra.

Az EU-s pénzek csordogálásának köszönhetően megnyugtatóan szépen tatarozott vagy legalább karban tartott, Árpád-kori (!) templomerődöket látogathattunk végig a minap Nagysinken, Morgondán, Lessesen (Schönberg) és Szentágotán, ahol katonailag is védhető helyen imádták az Istent, tárolták a hajdani lakók az élelmet, és kerestek menedéket zegernyésebb időkben. Persze nemcsak evangélikus pap, de hírmondó sincs már a szászokból, a kulcsot is érdekesen mesélő helyi románoktól kell elkérni, ha a belső templombelsőre (többnyire tömzsi oszlopokon három hajó is nyugszik a gótikus átépítéssel módosított eredeti román stílusú alapokon) kíváncsi az utazó, s érdeklődésére még az istenháza közepére ásott kút fedelét is felnyitják. Merthogy ostromra is felkészültek az egykori lakók, és a sokáig sikeres ellenállás után egy totalitárius végül elsodorta őket.

Szászföldi mellékutakon tett kirándulásunk Nagyszebenben ért véget, ahol a kétévi járványszünet után ismét játsszák a Goethe Faustjának színpadi változatát, méghozzá egy egykori gyár hatalmas csarnokában, ahol látványos boszorkányszombatot produkált a nagyszámú trupp görögtűzzel és fülsiketítő zajokkal, melyre malacpofájú ördögök a nézőket is meginvitálták. Egyedülálló élményben volt része a közönségnek, s talán ráérzett arra is, hogy az egykori szász élet szelleme is ott lebegett a páratlan díszletek és a Goethe-i szöveget szavaló Faust és Mefisztó feje felett.