Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Felváltva hol hisztéria, hol uszítás

Csíkból hajtottunk hazafelé, egy napig híreket nem hallgattunk, hát nagyon megütköztünk azon, amit Tusnádon láttunk. A benzinkútig legalább két kilométeres autósor húzódott, két rendőr felügyelte a félig eldugult országúti forgalmat, lépésben lehetett csak haladni. A magyarázatot a benzinkút szolgáltatta, innen nem volt nehéz a háborúra és persze az örökös Putyinra következtetni.

Útközben aztán tisztult a kép, legutóbb jó harmincegy éve láttam ilyet a világhírnévre szert tett romániai benzinsorokban, nemegyszer nekem is volt alkalmam napokig időznöm bennük a hol tíz-, hol húszliteres adagokért, amikor éjszakára is ott hagytuk a kocsit, és közben váltottuk egymást a felügyeletben a sorstársakkal, hogy a feltöréstől óvjuk járgányainkat.

Este a kereskedelmi adókban soha ennyi hozzá nem értő, ún. szakmeghívott nem szószátyárkodott még a nyilvánosság előtt a román tévékben. Egymás szájából kapkodta a szavakat négy muki, és arról hőbörögtek, hogyha Oroszország vagy Magyarország megtámadna minket…

Nagy fáradtan belealudtam az aggodalomba, így csak reggel tudtam meg a híradásokból, hogy hiába a kormánytisztviselők megnyugtató felhívásai – van tartalék, lesz üzemanyag –, szép hazám polgárain pár óra leforgása alatt ismét úrrá lett a hisztéria. Bizony, a legigazibb benzinsorok voltak azok, amiket láttunk, mintha mi sem történt volna, a Ceaó-idők szelleme támadt fel, és dugaszolta el az utakat, vitte fel, úgyszólván önsorsrontó módon, a benzinárakat egyelőre nem is gazdasági, hanem kimondottan a tömegpszichózisban rejlő okokból.

Tényleg: ne tudtuk volna, hogy egy hisztériára hajlamos országban élünk? Nem kellene már egyszer megfékezni azokat a tévadókat, melyek alaptalan és szándékos uszításaikkal a tömeghangulatot állandóan a hisztéria határvonalán tartják, mert kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és magyarázatra képtelenek? Szegény Bodor Pál, megboldogult volt főszerkesztőm A hisztéria szükségállapota című könyvében adta kórisméjét a Ceaó-korszaknak, melyből – úgy látszik – harminc év múltán sem sikerült kigyógyulnunk.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük