Felhívás!

Bencző Dénes emlékére

Bencző Dénes emlékére Vélemény

A vadregényes Hargita lábánál van egy domboldal, ahonnan legszebben látszik az egyik székely falu. Erről a helyről látni lehet a falu minden házát, kertjeit és templomait. Reggel őzek veszik birtokba ezt a helyet, legelni járnak ide, mert itt senki sem zavarja őket. A nappali csendet is csak madárszó töri meg, s nyári estéken még eljut ide az este hazatérő csorda hangja is.

Ezen a helyen nyugszik most már lassan egy éve szeretteivel nagyapám, Bencző Dénes, aki végakaratként meghagyta, hogy őt oda temessék, hogy mindig együtt lehessen szeretett falujával, Homoródalmással. Nagyapám lelkészként leírhatatlanul szerette ezt a falut, s akik ismerték – habár az ő számuk is egyre fogy – igazolhatják, hogy hely-, ember-, unitárius- és istenszeretete páratlan volt ezen a környéken.

Isten hosszú élettel áldotta meg, az idén 90 éves lenne, s szavajárása szerint, „aki sokat él, az sokat ér”. Annak ellenére, hogy életében többek között jelen volt az árvaság, a világháború, s még a Securitate is üldözte, utolsó pillanatig megmaradt annak, aminek született: jókedvű almásinak.

Nehéz elfogadni, hogy nincs közöttünk, s hogy az élet nélküle megy tovább, mégis gondoskodott arról, hogy vele lehessünk, ha nagyon hiányzik. Leveszem a polcról az utolsó könyvét (2016-ban jelent meg a Történetek a Világ közepéből című könyv, mely a Homoródalmáson töltött évek alatt összegyűjtött anekdotákat, tréfás események leírását tartalmazza –szerk. megj.), elolvasok egy történetet, és összekacsintunk. Nyugalma legyen csendes!

Péterfi Dénes jogász, Marosvásárhely

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.