Felhívás!

Őszben a nyár

Érzed-e még bőrödön a nyarat,

a zsongón lebegő fátyolfinom mámort,

a menta fűszerét, s ha a szegfű illat

hozzád ért néha, és Nap tüzével átfont?

A kaszálóréten, ahol széna száradt,

szalmakalapoddal intettél a nyárnak,

s amikor az izzás esti fénybe hullott,

álom-cserepekből építettél várat.

 

Érzed-e még az ízek örömét,

a kacagó málna mézeskedvű dalát,

s ahogyan felsejlett nyelveden a zamat,

ha cukrozott ribizlit hozott nagyanyád?

 

Hangjára a nyárnak emlékszel-e még?

Ahogy lágy-ölelőn a fuvolázó árnyék

elringatta őrzőn napodban az álmot,

s mert az emlékezés vissza-vissza jár még:

lám, az ösvény mellett bágyadnak a rózsák,

s a tiszta harangszó is méla, álmatag,

fűbe hull egy alma tompán, elgurul…

s valahol a kertben egy gyermek felkacag.

Zelenka Brigitta

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.