Felhívás!

Keresztek

Keresztek Hintaszék

Miért kell én olyan terheket vállamra vegyek, amihez semmi közöm? Ezt nem én csináltam, miért én kell megoldjam?

– Atyám, ez nem az én keresztem. Itt valami tévedés történt. Összecseréltük valakivel a nagy rohanásban. Semmi baj, Atyám. Megtörténhet. Nevetünk is aztán egyet rajta, csak most cseréljük vissza, mert ez igen nyomja a vállam, úgy lehúz. Faragok mást, egy szebbet, egy díszesebbet, olyant mint ott az utak szélén a gazdag országokban. Nagybetűs írás lesz rajta, meg előtte virágok. Sok-sok virág. Színesek. Csak ezt vedd le rólam…

– Milyen önző vagy te kisember, folyton elégedetlenkedsz. Ahelyett, hogy a keresztedre panaszkodsz, az útra kellene figyelned. Én mondom, hogy az úton éppen akkora hangsúly van, mint a célon, amikor majd leteszed a keresztet. Ne csak a célon legyen a tekinteted, nézz néha magad köré is! Igen, a hátad mögé is! Nyíljon meg a szemed a szépre! Tudd meg, hogy a te mennyei Atyád annál jobban szeret téged, minthogy felesleges megpróbáltatásokkal terheljen. Nehéz keresztet pedig csak erős embereknek ad. És soha nem ad annál nehezebbet, mint amekkorát nem lennél képes elbírni. Milyen kicsinyes vagy… Hjaj, pedig hány meg hány dolog lenne, amiért hálát adhatnál a Gondviselésnek. Még a keresztedért is. Hiszen az is érted van…

Préda Barna

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások