Felhívás!

VERSEK

Czegő Zoltán

 

Sápkórból

Páskándi Géza emlékére

 

Mondja más is nem csak én

Nehéz világ van ám emitt

Én azt is hogy még és már

a ketrecben élő kutya is vonít

 

Sápkórban ragyog a menyasszony

A tavasz nem szolgál augusztusig

Nehogy március rügyet fakasszon

Ünnepek helye is egymásra uszít

 

Egy távolira van idő bőven

A várakozásra

Időmilliomos a halálra ítélt

Bőséggel raktáron a mea culpa

Menekül tova a hozsánna

 

Fából lett a fagy a fázom

sarjadból a sír senkiből a semmi

Pap súgja sóhajtva a miatyánkot

Titkos a halott hogy

ne kelljen feledni

 

Nyomodban innen és vissza idejöttem

Törvény volt ám s nem csak alkalom

Itt a feszület is képes lesz hazudni

Parázson kell igazat vallanom

 

(Sepsiszentgyörgy, 2020. márc. 7.)

***

Zubreczky Antal

Levél haza

 

… Mint ki megsárgult fényképen

Nem ismeri fel önmagát –

 

Kopár dombok – anyatej nélküli emlők –

Elvetették a fiakat,

Mohalepte ösvényeken

Lapulnak a gazdátlan lábnyomok;

Egyre távolodnak, hátat fordítanak egymásnak.

Szó szóval nem találkozik.

A kútba dobott kő

Idegenszerű visszhanggal válaszol.

 

A holdsugarak az anyaföldbe szegezik

Az elnémított harangok álombeli kongását.

 

És még hol van a reggel,

Hol a ház az otthontól,

Még hol van az ország a hazától?

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.