Ropogós sült krumpli

Az út, amely a sült krumplihoz vezet, igencsak kanyargós és veszélyekkel teli. Kezdő lépésként ugyanis meg kell vásárolnunk magát a krumplit, melyhez biciklire pattanva, a rég nem látott piac felé vettem az irányt.

Értek itt aztán mindenféle meglepetések. Az odavezető út, meg maga a piac is tömve gyalogos, biciklis, autós, maszkos, álmaszkos (az álarc 21. századi, állat takaró verziója) és maszktalan vásárlókkal. Az út maga néhol aszfaltos, sáros és vízzel teli gödrös, melyek kerülgetése ideges dudálásra készteti a mögöttünk haladó jármű tulajdonosát. Lábamon horgolt cipőcske, melyet csakis a még (nekem) korai időponttal magyarázhatok, ugyanis ebben a városban nyomatékosan ajánlott az egész éves gumicsizma-viselés. Sáros láb, lábbeli, lökdösődés és némi bajusz alatt elszórt nem túl szép kifejezés után, mégiscsak konyhámban pihent a megszerzett krumpli.

Következhetett tehát a ropogósan sültté változtatása. Ehhez sokan az előfőzéses verzióra esküsznek: a hasábokra vágott krumplit majdnem készre főzve kihűtik, és forró zsiradékban megsütik. Vannak, akik a főzővízbe szórt szódabikarbónát elengedhetetlen adaléknak tartják. Jamie Oliver egészben főzött, majd zöldfűszeres olajjal locsolt, picit nyomott krumpli sütését mutatta meg a széles és érdeklődő néptömegeknek. Jómagam a hasábokra vágott, áztatott, majd megszárított, fűszeres olajjal jól összekevert, sütőpapíron, sütőben sütött változatot gyártom a leggyakrabban.