Gombász

A túl hosszas aszály után végre kaptunk esőt, mellyel együtt bukkantak elő a fenyőavarból a finomabbnál finomabb gombák.

Habár jómagam a gombászás keserédes (vöröshangyabolyba tenyerelés versus rókagombatelep megpillantása) élményeit egyelőre csak emlékeimből áshatom elő, mégis, aki tud, teheti, induljon neki e tapasztalat hegyoldalának. Közben persze hosszasan fohászkodjék, hogy medve koma a hegy másik oldalán szemezgesse a málnát! Hosszúnadrág, gumicsizma igencsak ajánlott, lopakodó zsombékok és kullancsok kijátszására, egyik kézben svájci bicska (mozgás közben csukva), másikban kisveder avagy kosár. Míg kalandra (és gombára) éhes embertársaim tán nekem is juttatnak néhány egyedet, igyekszem továbbfejleszteni a járásomat támogató acélkütyüket, például rugósítani, melynek nyomán, mint egy gazella szökellhetnék a havasi tisztásokon.

A gomba mennyiségének függvényében tervezhetjük aztán az asztalra kerülő eledelt. Nagy mennyiségű rókagomba egyenlő egy jó lábos paprikással, mely puliszkával és kovászos uborkával fejedelmi ebéddé válhat, de akár két megtermett hiripből is varázsolhatunk finom falatokat, hagymával, fokhagymával, paprikával, tejszínnel támogatva. Spagettit, makarónit, szélesmetéltet körbeölelve, csak úgy kanyargathat egy elégedett gyomor irányába.

Berszán-Árus Csilla