Fotó: Steigerwald Tibor

Hűvös őszi reggel megfigyelő érkezik az Olt menti bányába. A román főnökség úgy döntött, hogy kiküldenek egy zöldfülű mérnököt, ide a székelyek közé, hátha tanul valamit, megérti, hogy működnek a dolgok errefelé.

Ki is jön azonmód egy szipkanyakú illetékes, egy olyan igazi „fontos ember” alkat. Magyarul egy szót sem tud, hát kirendelnek melléje egy embert a tanácstól, hogy fordítson. Na, az illetékes elvtárs összejár mindent a bányában: nem elég habos a felmosó víz, nem elég tiszták a kőhordó kocsik, túl hangos a gép. Egyszóval mindenbe beleköt, ami csak az eszébe jut, csak hogy megmutassa, ő a főnök. Amikor a kantinba készülnek ebédelni, észreveszi, hogy egy macska ólálkodik a kantin előtt.

– Miféle macska ez? – kérdi rögtön a kijelölt tolmácsot, aki tovább kérdezi az ott lévő emberektől.

– Ja, hogy ez a macska? – feleli az egyik sofőr. – Az a vállalaté, tudniillik a macska megfogja az egereket, s akkor azok nem járják a konyhát.

– S aztán miért ilyen sovány? – kérdi a fordítónk a nagyon fontos román elvtárs utasítására.

– Mert csak egeret eszik, azért – mondja sunyi mosollyal az arcán a sofőr.

Megint összeráncolja a homlokát az igen fontos elvtárs. Itt az újabb alkalom, bele lehet kötni valamibe. Ezek a székelyek éheztetik a vállalati macskát.

– Ne hazudjon ember, nincs az a macska, amelyik csak egeret eszik. Vállalatunk macskája nem lehet sovány. A kommunizmus munkása nem lehet alultáplált – fordítja átszellemült arccal a bérenc, már-már saját magát képzeli nagyon fontos embernek.

– De ha mondom, ez a macska mást nem eszik meg. Még a húst se eszi meg, csak hányódik előtte. Tudja, kérem, itt felénk nagyon komolyan veszi mindenki a dolgát. Még a macska se hajlandó mást megenni, csak az egeret, mert ez a feladata. De tudja-e mit? Mondja meg az elvtársnak, hogy bebizonyítom, de nincsen ám az ingyen.

– Hát, mit kérnél?

– Én egy láda sört, munka után legyen, amit megigyunk a fiúkkal a korcsomában.

– No, idehallgass, azt mondja az elvtárs, hogy ő veszen egy ládával, ha igazad lesz, de ha neki lesz igaza, akkor te kettőt veszel, nehogy őt nézd hülyének.

– Jól van – vágja rá a sofőr határozottan.

A nagyon fontos elvtárs kér egy bécsi szeletet a konyháról. Gondosan összevágja apró darabokra, hogy a kis cirmos munkás könnyen tudja megrágni. Kávéscsészében rakják ki a finomságot a kantin küszöbére. Szerencsétlen macska úgy meg van illetődve, nem mer odamenni. Kezdi hívogatni a nagyon fontos elvtárs: Haide, haide! De a macska nem mer odamenni.

– Nem úgy kell azt – mondja a sofőr. – Piszuuu-pisssz-pissszzz!

Erre a macska bátorságra kap. Elkezd óvatosan odasomfordálni. Szegény sok seggberúgást kapott életében, amikor a konyháról próbált lopni. Tudja jól, mitől fél, sokszor dobták már meg a sapkájukkal a bányászok. Már szinte ott van a kávéscsészénél. Elkezdi szagolgatni a finom bécsit. Szeme sarkából meg mindig az embereket figyeli, nem meri beledugni az orrát. Szagolgatja-szagolgatja, egyszer aztán megszólal a sofőr: – No, románul mondom, hogy az elvtárs is értse: MÖN-KÁCCCCC! – ordítja jó hangosan. Ebből a macska a „káccc” részt hamar megértette, mert vágtában hagyta el a küszöböt. A sofőr széles mosollyal áll, a fordító sem bírja már hivatalos pofával, a leskelődő konyhások pedig a hasukat fogják az elfojtott röhögéstől.

Este a korcsomában jókat derülnek, amíg a megnyert láda sört isszák. És ha valaki nem hinné el, hogy nálunk felé ilyen kötelességtudó macskák vannak, jöjjön el hozzánk, és egy láda sörért bebizonyítjuk.

Bartha Lóránt

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Nem illik…

A szupermarketben egy kis lurkó játszik, szaladgál körbe-körbe, a szüleire pislant, akik azonban nagyon belemerültek a vásárlásba. Kissé még megpördül, figyel, nézik-e, nem, még nincsenek sokan, a bevásárló kocsik nem verik le egymást. Van hely most bőven bújócskázni is.

Karácsony Gyuri és a fuvarkvóta

Abban az időben nem csak a húsra, gabonára, gyapjúra szabtak kvótát, hanem akinek tehenes vagy lovas fogata volt, az köteles volt az állam felé fuvart is bevállaljon. Ezt is fizették, de természetesen ezért is, ahogy mondani szokás csak apró pénzt adtak, mondhatni semmit.

Egyperces a bölcsességről

Alig volt tizennégy éves, de máris tele volt lázadással. Nagyon sok minden zavarta a családban, az iskolában, a társadalomban. Mélyen belül azt érezte, lehetne teljesen másképp is élni. Egyszerűbben, és ebből fakadóan boldogabban.

A toll végén:

A nemrég indított A toll végén rovatunk a Hintaszék állandó szerzőit hivatott bemutatni. A sors úgy hozta, hogy Kapu Ágota költőre, újságíróra, tanárra, aki június 19-én, egy autóbaleset következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt már csak emlékezni tudunk. Bemutatkozója legyen örökérvényű.

Az angyal

Az angyal kifáradt rendesen. Örömmel végezte munkáját, de mára igencsak sok munka jutott. Dohogott is magában: valami baj lehet a mennyország logisztikájával. Az ördögbe is, jobban szervezhetnék a munkát odafenn! Számtalan társával együtt gyakran unatkozva a szárnyukat lógatják, máskor meg azt sem tudják, hogy hol áll a glóriájuk, annyi a munka. Sajnos, ő csak egy egyszerű őrangyal, nincs semmi beleszólása a dolgok menetébe.

Jelzett utakon Csaba királyfi

Jé, négy nap múlva oda az esztendő egyhatoda! Kétségtelen, vagyunk. Kétségtelenek. Akár a Soha.   Sok nyugtalan ősöm mind oda. Én talán megnyugodtam. Kikövetelem nyugalmam, ha lebukom holtan   Fenn a Kárpátokban jelzett utakon járt az unokám a hóban. A nyoma máig ott van. Csillagösvénynek jelzett. Csaba királyfi lett, ígér áldott kenyeret, kegyelmet. Ott repült […]

„Me, Zári, me”

Tisler Gyula bá jó gazdaember volt. Egy pár házzal lakott lennebb Katrina-patakától. Két szép leánya volt az öregnek, jártak is utánuk a legények. Egyik este, éppen hogy elfogyasztották a vacsorát, hallja Gyula bá, hogy egyik bihala (bivaly – szerz. megj.) elöl a kútnál bőg, és súrlódik hozzá a kúthoz. Fel is kapta a vizet az […]

Az utazás

Ez is csak egy utazás lesz – nyugtatta magát az öreg. Nem kell félnie, mert hamar bekövetkezik. Nem fog érezni fájdalmat, s ha igen, nem tarthat az sem sokáig. Kihúzta magát az ágyban, nagy elhatározással, legalábbis úgy gondolta, hogy azt teszi. „Férfi vagy, hát légy férfi!” – emlékezett vissza apja szavára, amikor sorozták be leventekatonának, […]

Játékok

A kis unoka lerámolta a könyveket a legalsó polcról, és már mászna is fel rá. De a mama észreveszi, hamar valamit kieszel, és mondja is örvendezve: Tudok jobb játékot! – Hurrá! Játszunk? – Persze! – feleli a nagyi. – A mosatlan várhat! – Hurrá, hurrá! – ugrabugrál örömében. – És mit? – Főzünk, de nem […]

A pótolhatatlan traktorista

Jóska a legügyesebb traktorista az erdőn. Szinte nem ismer félelmet. Ott is el meri húzni a fát a csörlős traktorával, ahol mások még gyalog is szédülnek. Általában vidám szokott lenni, de ma valami kihozta a sodrából. Meleg van, fülledt nyári meleg. A levegő sem mozdul, csak a nyitott traktor ajtaján beszűrődő huzat hűsíti emberünk ráncba […]

A kéz hatalma

Fáradt kezem már nem kerget pillangókat. Reszkető tenyerem nem tud megnyugtatni pihegő madarat. Hisz úgy remeg gyönge kis teste, akárcsak két kezem, ahogy a félénk madárkát tenyerembe veszem. Az öreg kéz már nem épít, csak tataroz. Összegereblyéli évszakról évszakra a lehullott lapikat, feldíszíti vele az élet színpadán bensőd, múltad, emlékeidet. Hányszor hallottam: a jobb sokszor […]

Az Isten háta mögötti település

Amikor az Úristen megalkotta a Föld domborzatait, a földrészeket elválasztó nagy vizeket, amikor már a földeket is tarka virágszőnyeggel borította, a levegőt meg azok illatával, megalkotta a gazdag réteket átszelő kristály patakokat, ahol szomjukat olthatják az állatok, és az erdőrengetegeket, ahol menedéket lelnek. A patakcsobogást színes madárdallal cifrázta meg, olyan szimfóniákkal, amelyek boldogságot hoznak az […]

A sürgöny

Az asszony keze tehetetlenül hullott alá. Mint akit elhagy az utolsó erő is. Kezéből a földre esett a furcsán hivatalos iromány. Testének minden porcikáját rázta a sírás. A reményvesztettek kétségbeesett suttogásával motyogta maga elé a semmibe: tömegsírba. A sírás újabb hulláma rázta meg. Aztán munkához szokott erős kezével letörölte könnyeit. Gondolatai kuszák és zavarosak voltak. […]

Leltár

Bolygónk ostromára készül, álmait edzi vitézül, hacsak pihésedne szárnya, hegyet, folyót zabolázna. Söre nyitva, tévéig lát. Ennyi lenne csak a világ?   Zsoldosnak nevel a vaskor, csak eszik, alszik és tapsol. Álmot őrizz, álmát űzik, névtelenül skalpját tűzik. Szabad akaratod rejted? Ennyi lenne csak az ember?   Meztelen küldetés a rajt. Bukod az utolsó kanyart? […]

A favágó

Ez akkor történt, amikor nem vörös és barna, hanem sárga volt az ősz… Akkor ősszel valami keserű embergyűlölet vett erőt rajtam. Az életem zsákutcába torkollt. Legalábbis úgy éreztem abban a pillanatban, amikor betértem az utamba kerülő első sarki kocsmába. Előtte nem jártam ilyen helyekre, tudod, a neveltetés, a család, a munkahely és saját gátlásaim visszatartottak […]