Felhívás!

Macskás nő

„Véglegesen is vénleány lettél” – mondta édesanyám kuncogva, amikor bemutattam neki Kistigrist, az alig egyhetes cicát, mint a legkisebb Bartokot. Sem nézése, sem járása nem volt a szőrgombócnak. Bevallom, meglepődtem, amikor megláttam, mennyire aprócska. Első gondolatom az volt, dobozostól, ajándék plüssmackóstól visszaadom munkatársnőmnek, hogy hozza majd akkor, amikor már kinyílt a szeme, tud járni-enni, s nem fagy meg a hidegben. Csipás, félig összeragadt szemét rám meresztette, nyávogott egyet, és ezzel be is lopta magát a szívembe.

Az én szívembe, ahol sosem volt eddig hely macskáknak. Kutyaszeretőnek vallottam magam világéletemben. Sosem értettem, mit lehet kedvelni egy állaton, aki csak eszik, iszik, heverészik, néha szembe fordul, és nyávog egyet. Sokkal játékosabbnak, elevenebbnek, okosabbnak, hűségesebbnek láttam a kutyákat. Aztán, amikor 15 év szolgálat után el kellett altatnom a kisbarátomat, Foltost, rájöttem, hogy én nem is a kutyákat szeretem, én csak őt szeretem. Eldöntöttem, egyeduralmát halála után sem szakítom meg, udvarunkba többé kutyus nem teszi be a lábát.

Viszont ezt az apró cirmost muszáj volt bevállalnom. Nem sok lehetősége volt túlélni a hideg őszt, telet. No meg, annyira aranyos is. Mindennap felteszem a kérdést magamnak: ki vagy te, és mit tettél Barbival? Nem igazán tudom én sem elhinni, hogy egy kismacskát nevelek. A nappaliban alszom, hogy éjjel is etethessem, fecskendővel, lefetyelni ugyanis még nem tud. Törölgetem a szemét a csipásodás ellen, a fenekét meg azért, hogy pótoljam valamelyest az anyját. Mindenhonnan igyekszem haza, mert a macskának tejet kell adni, a macskát ki kell tenni sétálni, a macska, a macska, a macska…

Minden amcsi filmben van egy ilyen nő, igaz? Aki évekig vár a nagy Ő-re, aztán beéri néhány cicussal, és ráragad a macskás nő szerep. Ugye, van még remény? Még visszatérhetek? Nem vesztettem el önmagam teljesen Tigriske kék szemeiben?

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. szeptember 30., 20:38
    ÉRTÉKELÉS: 6

    Sokszor mondtam miután kedves barátokat veszítettem ide többet más lábát nem teszi … de tették.Macskák is, kutyák is.Mindenki külön személyiség,egyik sem pótolta az elvesztettet.És mégis pótolt … szeretetben, ajándékban,különlegességben.Volt, hogy kutya nevelt kutyát, volt, hogy macska nevelt kutyát.Semmi sem véletlen,kétszer mentem olyan úton amelyen nem akartam és visszafordultam , az eredmény két csodálatos kutya lett, az egyik 12 éves múlt a másik 3 éves lesz.Macskák döntöttek úgy, hogy hozzám költöznek és befogadnak az otthonomba, sem ők sem én nem bántuk meg.Nagyon sok örömet kívánok Tigriskében és sok sok hosszú szeretetteljes életet !!!!