Lefutott mérkőzések?

Megdöbbenéssel hallgatom az Origo hírportálon azt a beszélgetést, amelyet egy Lantos nevezetű sportújságíró vezetett, s amelyen még három munkatársa vett részt. A téma nagyon aktuális: a közelgő labdarúgó Európa-bajnokság. Erre jutott ki sok-sok esztendő után megint a magyar válogatott, nagy tekintélyt vívott ki magának a csapat azzal, hogy ott lehet újra Európa legjobbjai között.

A beszélgetés onnan indult, hogy a szövetségi kapitány ideges volt a sajtótájékoztatón. Pedig lehetne most oka a jókedvre, a derűre, mert különösebb gondjai a harminc behívott játékos esetében nem voltak. A négy beszélgető, akik bizonyára hozzáértők, azzal a megnyugvással adták egymásnak a szót, hogy a magyar csapatnak tulajdonképpen semmi esélye továbbjutni abból a csoportból, ahol Franciaország, Portugália és Németország a versenytárs. Ráadásul az első kettővel Budapesten játszanak hatvanezer néző, a németekkel viszont Münchenben, szintén nagy közönség előtt.

Az esélylatolgatás igen-igen lehangoló volt. Ám semmi magyarázatot arra nem találok arra, ahogyan a beszélgetők már most, a felkészülés kezdete előtt egyszerűen lenullázták a magyar válogatottat azzal, hogy e csapatok ellen semmi esély, s a nulla pont miatt semmi ok a szégyenkezésre, sőt, óriási lesz, ha legalább egy gólt szerezhetnek a magyarok. Nos, kérdem én, ha a közönség szószólói, a mindenhez értő sportújságírók eme véleménye kikerül a szurkolók körébe, soknak ökölbe szorulhat a keze, s elsziszegheti foga között, amit a székely ember szokott a lehetetlennek tűnő mozzanatokban, hogy „még azért is”.

Ha nem így lenne, nem beszélhetnénk ma 48-as hősökről, makacs nyelvújítókról, Papp Laci-féle ökölvívókról, Balczó-féle öttusázókról… Igen, mondjuk ki, ez a magyar csapat képes lehet a győzelemre bármelyik ellen a három közül, avagy mind a három ellenében. Marco Rossi azt tehetné most, hogy az ilyenszerű véleményformálók szövegelését bemutatja válogatottjának, ezzel a lenullázó szöveggel tüzelve fiait a bevehetetleneknek tűnő várak sikeres ostromára!