Felhívás!

Királyfalva Kotlóspocsolya ellen

Azaz Villareal kontra Liverpool, ugyanis ezt jelenti a két város neve. Legalábbis középkori nyelvértelmezésben. Megbocsássanak a nagyrabecsült Liverpool-rajongó barátaim, de én a sárga gárdával tartottam. Génjeimben hordozom, mint – gondolom – 99%-nyi kortársam, az iciripiciri Dávidnak szurkolást a mindenkori tenyeres-talpas Góliátok ellen, de némely kultúra is ráragad az emberfiára, rám például az, amit Thomas Mann írt levelezőtársának, Kerényi Károlynak: ha a csónak egyik oldalára billen, én ösztönösen a másik oldalára ülök.

Lefordítva: a románt védem, ha a magyar bántja, és a magyart a gimburgyán romántól, a nyugatot a kelet ellen, és fordítva. Verdi-rajongó vagyok, ha a wagneristák tombolnak, és kemény teuton wagneristává válok a kishitű makarónipusztítókkal farkasszemet nézve. Hogyne kurjantottam volna, amikor az 50000 lakosú spanyol csapat (nagyítóval keresve találsz benne spanyolt) behozta a brit monstrum által könnyen megszerzett kettő-nullás előnyt. Hivatalosan a Liverpool 306 millió euróból költekezik évente (ezzel csak a kilencedik Európában), a huszadik csapat 144 millióval kullog, szegény királyfalviak ettől is messze vannak.

Érdekes, a Villareal beceneve: Sárga tengeralattjáró. A hatvanas évek nagy Beatles-slágere. Márpedig bítülszék liverpooliak voltak.

Értelmes és szemfüles olvasó persze megértette, hogy mindezt azért írom, mert Sepsiszentgyörgy szinte ugyanakkora, mint a spanyol város, és az ottani csapat patrónusa egy kajla kiflit nem tudna megsütni, miközben, értitek…

A Bajnokok Ligája másik ágán az elődöntőben: Real Madrid–Manchester City. A mérkőzés kilenc tizedében a két hipertudós tréner tökéletes gépezetei feszültek egymásnak, persze null-nullás eredménnyel. De aztán csak megnyilvánult némely egyéniség zsenije. Amit viszont nem fogok elfelejteni, az a City trénerének, Pep Guardiolának a viselkedése: miután csapata két perc alatt elügyetlenkedte a továbbjutást, ő sorra odament játékosaihoz, átölelte, vigasztalta őket, mint egy vérbeli pedagógus. Ilyenkor Dan Petrescu és a legtöbb román edző idegrohamot kap, kétszázas vérnyomással pattog, ordítoz, átkozódik, fenyegetőzik, kirúgja az egész bandát.

Többek között ezért buknak el általában a selejtezők második fordulójában, ha már luxemburginál erősebb ellenfél jön.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.