Kinek nem fáj, nem jajgat

A média segítségével próbálom a nagynyilvánosság tudomására hozni, hogy az ozsdolaiak korántsem közömbösek a faluban tevékenykedő medvékkel kapcsolatosan.

„Mondd, mit érlel annak a sorsa”, aki manapság erdő alatt, háztáji gazdaságból, állattartásból próbál megélni? Megdolgozott napjait álmatlan, stresszes éjszakák egészítik ki, mert nem tudja, mikor tör rá a medve. Előtte nincs akadály, sem villanypásztor, sem fából vagy kőből épített istálló, belső udvar, kutya, semmi sem számít, mert ott áll mögötte a törvény. Egy nagyon sokszor módosított vadászati törvény, kiegészítve kormányrendelettel mindig a medvék, a nagyragadozók javára, legalábbis ezt bizonyítja erre a vadászidényre is kiadott kilövési keret.

Három hét leforgása alatt 12 juh, 8 bárány, 2 kecske, 2 kecskeolló, még 5 kényszervágás a listán. A támadás két falurészen 10 gazdaságban történt, amit az emberek bejelentettek. De vannak be nem jelentett támadások is. Már a temetőbe se mernek kimenni az emberek. Medveheverés, szétszedett hangyaboly, ürülékek a sírokon. Adottak a tények ─ mit lépnek erre azok, akiknek tenniük kellene valamit? Valószínűleg semmit. „Kinek nem fáj, nem jajgat” – tartja a közmondás. Nem az ő életük, gazdaságuk, megélhetésük van veszélyben. Mit tegyenek a vadásztársaságok engedély nélkül? Már volt aláírásgyűjtés helyi és megyeszinten, beszélgetés parlamenti képviselőkkel, az eredmény ismert, vagyis nullával egyenlő.

Kovács Géza, Ozsdola