Örökségem

A napokban hagyta el a nyomdát dr. Borcsa János Örökségem című új kötete (képünk). A kolozsvári Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent munka a Kézdivásárhelyen élő szerző tizenegyedik önálló kötete, amely jegyzeteket, glosszákat, tárcákat tartalmaz. A hét ciklusba sorolt 144 írás nagyrészt az utóbbi négy esztendő alatt keletkezett, és négy kivételével lapunkban, a Székely Hírmondóban jelent meg.

Fekete Vince a következőképpen méltatja a szerző munkáját: „Ez a könyv egy apró darabokból (jegyzet, tárca, vázlat, karcolat, szösszenet stb.) felépülő, végteleníthető (végtelen) monológ, ennek szinte minden regiszterével: magánbeszéd, fohász, ima, segélykiáltás, „akkorismondomamagamét-mindig”, amelyben egy értelmiségi a századvégen (20.) és a századelőn (21.) számbaveszi külső- és belső környezetét, saját világát, e környezet és világ külső-belső „állapottyát”; teszi mindezeket aggodalommal, tenniakarással, jobbító (leíró) szándékkal. Közben pedig dohog, zsörtölődik, csodálkozik, gyönyörködik, értékel, és rakja-építi tégláról téglára, kőről kőre magamonológját, ha úgy tetszik: rózsafüzérszobrát felfelé, a végtelen (az időbeni végtelen, a horizontálisan kiterjedő, jövőbe mutató, a személyes életidőn túli) irányába – reményteljesen és reménytelenül, de kitartóan, halkan, pörölő szándékkal, eltökélt következetességgel, egyenes gerinccel és tartással.”