Nagycsütörtökkel elkezdődött a szent háromnap

Nagycsütörtökkel elkezdődött a húsvéti szent háromnap, az egyházi év legfontosabb időszaka. Délelőtt a püspöki székhelyeken megtartották a krizmaszentelési misét, amelyen a főpásztorok megszentelték a szentségek kiszolgáltatásához használt olajokat.

Erdő Péter bíboros (fotónkon), esztergom-budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen koncelebrált Michael August Blume apostoli nuncius, a főegyházmegye segédpüspökei, valamint teljes papsága.

Arra emlékezve, hogy Jézus a nagycsütörtöki utolsó vacsorán alapította a papságot, a szertartáson részt vevő mintegy kétszáz pap megújította papi fogadalmait.

A bíboros homíliájában arról beszélt, hogy az egyház egyik legrégibb szertartása az olajszentelés. Az olajjal “felkenés a lélek különleges ajándékát vagy akár magát a Szentlelket közvetíti”.

Kitért arra: a püspökökről és a diakónusokról már nagyon korán úgy tartották, hogy ők látják el a próféták és a tanítók szolgálatát. A mai világban azonban nem könnyű prófétának lenni. Csökken az emberek érdeklődése az egyház iránt, “szétszórtság vesz minket körül”, és sokszor “magunkban is küzdenünk kell a lelkesedésért”.

“És mégis, Krisztus erejére, világosságára a világnak ma talán jobban szüksége van, mint bármikor” – fogalmazott.

“Prófétai küldetésünk elsősorban azt kívánja, hogy tanúságot tegyünk hitünk alapvető igazságairól, ennek alapján pedig “rátalálhatunk a helyes cselekvés útjára” – tette hozzá Erdő Péter.

Nagycsütörtökön este az utolsó vacsorát idézik fel a katolikus templomokban. A szentmise elején a hívek Krisztust dicsőítik. Az orgona, a templomok csengői és harangjai ez után elhallgatnak, és csak a nagyszombat esti, húsvéti feltámadási szertartáson szólalnak meg újra. A néphagyomány úgy tartja, hogy ilyenkor a harangok “Rómába mennek”. A nagycsütörtöki szertartás része a lábmosás, amellyel Krisztus tettére emlékeznek, aki az utolsó vacsorán szeretetének jeléül megmosta tizenkét tanítványának a lábát.

Krisztus ruháitól való megfosztását jelképezi a szentmise végén az úgynevezett oltárfosztás, amikor minden díszt eltávolítanak az oltárról, az oltáriszentséget pedig a pap egy külön erre a célra kialakított kápolnába viszi. A mise végén a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ettől kezdve húsvétig, a feltámadás ünnepéig az egyház nem mutat be szentmisét.