Bukarest és a kurucok

A Bukaresti Városi Múzeumnak a csíkszeredai Felső Olt és Maros Múzeumnál a kedden megnyílt és november 12-ig látogatható kiállítása megnyitóján többek között elhangzott, hogy 1914-ben Bukarestben hivatalosan 40 ezer, összesen mintegy 60 ezer magyar élhetett. A korabeli források tükrében ez szerény becslésnek tekinthető, de a Berceni negyed kialakulására is érdemes (lett volna) pár szó erejéig kitérni.

Az 1914-re saccolt 60 ezres lélekszámot azért véljük kevésnek, mert a két világháború közötti időszakban maga Bukarest főpolgármestere már 120 ezer ott élő magyarról beszélt. Mindezt Sexty Zoltán barcaújfalusi lelkész írja a Láthatár című lap 1943/7. számában: „Egyházi nyilvántartásaink szerint 95.000-re becsültük a bukaresti magyarok számát. Meglepetést okozott számomra a főpolgármesternél tett tisztelgőlátogatásunk. Magától a polgármestertől szereztem tudomást a főváros nyilvántartásáról. Eszerint 120.000 magyar élt a fővárosban.” (Csak zárójelben tesszük hozzá, hogy Debrecennek mindenestől nagyjából ennyi lakosa volt akkoriban!)

Nyilván, a trianoni döntés is adott egy löketett a félig-meddig földönfutóvá vált székelység számára a Regát felé irányuló, hol ideiglenes, hol végleges elvándorlásra, de nem valószínű, hogy egy-két évtized alatt kétszereződött volna meg az ott élők száma. Ugyanakkor mindez kissé kétkedővé tesz az 1930-as román népszámlálása adataival szemben, ott ugyanis az áll, hogy – a hozzátartozó községeket nem számolva – mintegy 580 ezer lakosnak kevesebb mint 4 százalékát képezték a magyar nemzetiségűek, egészen pontosan 24 052 lélek. A Magyar Nemzeti Párt tehát nem hiába tiltakozott az „eredmény” ellen…

Az első székelyek

Azt nem tudjuk, hogy az első székelyek, magyarok mikor kerültek Bukarestbe, hiszen az sincs tisztázva, hogy a hivatalosan 1845-ig fennálló, a mai Prahova és Buzău megyék egy részén elterülő, és délen egészen Cioranii de Jos településig lenyúló egykori Săcuieni megyét meddig lakták eleink. Ide ugyanis Bukarest viszonylag közel esik. Csakhogy székelyföldi mércével mérve, ahol már az 1332–1334-es pápai tizedjegyzékben közel 150 falut írnak össze, a román főváros egészen fiatalnak tekinthető, 1459-ben, Vlad Țepes korában említik először.

Hamar „megjelentek itt a magyar építőmesterek, székely ácsok, kőművesek. Itt haladt át a szekérút Brassóból Konstantinápoly felé, a brassói szász kereskedők áruit barcasági csángó–magyar fuvarosok szállították; elképzelhető, hogy csekély számban, de Bukarestben »lemaradtak« közülük, szerencsét próbáltak az új városban” – morfondírozott egykoron Beke György, aki sok időt szentelt bukaresti magyarok múltja kutatásának.

A Călugăreni melletti, 1595-ös győztes csatába menetelő székely hadak áthaladtak rajta, és ebből az időből származik az első „riport” is a majdani fővárosról Pellédi Péter, Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem aludvarmestere tollából. A városban a 15. századtól működtek magyar katolikus misszionáriusok. A ferencesek 1629-es megtelepedése után épített fatemplom 1659-ben félig-meddig leégett, 1670-ben pedig teljesen megsemmisült; 1720 és 1740 között sikerült újat felhúzni a helyébe.

1690-ben Thököli Imre két kuruc kapitánya, Mátkás és Dezsei (Makray és Decsey?) megvásárolták a hajdani Mogoșoaia-i híd, a mai Calea Victoriei közelében levő, Fantana Boului (ökörkút) nevű helyet, ahol evangélikus imaházat építettek, ami jelentős protestáns közösséget feltételez. A kálvinista egyházközséget jóval később, 1815-ben alapította meg a szőkefalvi származású Sükei Imre, aki ugyancsak az Ökörkút nevű helyen építtetett fatemplomot 1819 és 1826 között, alapított iskolát – ez idő tájt nyitotta meg Gheorghe Lazăr román iskolamester is az első román tannyelvű bukaresti iskoláját.

Berceni negyed eredete

Ha már a kurucoknál tartunk, ide kívánkozik egy fontos epizód. Seregeinek fegyverletétele után II. Rákóczi Ferenc előbb Lengyelországban, majd Franciaországban keresett segítséget a felszabadító harc folytatásához, de XIV. Lajos udvarában előbb hitegették, a Napkirály halála után az ötéves XV. Lajos mellé kinevezett régensherceg, Orleans-i Fülöp pedig még csak találkozni sem kívánt a kuruc fejedelemmel, aki így kénytelen volt elfogadni a török szultán meghívását, és Törökországban húzta meg magát.

Hívei közül azonban nem mindenki követte, például hadainak egykori fővezére, Bercsényi Miklós is csak egy év múlva ment utána török földre, fia, László pedig több fiatal kuruc tiszttel együtt Párizsban maradt, és belépett a francia hadseregbe. A franciák ugyanis a magyar huszárság mintájára akarták átszervezni a könnyűlovasságukat, amihez kapóra jöttek a harcban edzett kuruc katonák.

1719-ben Bercsényi László azt a megbízást kapta, hogy a román fejedelemségekben és a más, török megszállta területeken élő, menekült kurucok közül toborozzon katonákat a francia huszárságnak. Árvay Árpád kutatásai révén tudjuk, hogy eredményesen teljesítette feladatát, és mintegy 300 főnyi csapatot verbuválva, Havasalföldön keresztül megindult Franciaország felé. A havasalföldi vajda azonban attól tartott, hogy a keleti és déli részekről a kolerát behurcolják a fővárosba, ezért a maroknyi sereg kénytelen volt Bukarest előtt letáborozni. Mivel a karantén előreláthatóan több hónapra szólt, Bercsényi kerülő úton visszatért Párizsba.

A háborús veszély elmúltával a franciák egyszerűen megfeledkeztek a kuruc katonákról, legalábbis a sorsukra hagyták őket, akik „lassan gyökeret kezdtek verni azon a darab földön, ahova a sors terelte őket. Házakat építettek, feleséget szereztek, s új falut alapítottak, amelyet egykori parancsnokukról neveztek el. Román helyesírással azután Berceni lett a főváros tőszomszédságában keletkezett falu neve. A múlt század második felében pedig utánuk nyúlt a város: az egykori alkalmi települést magába ölelte Bukarest, hogy egyik jelentős negyede itt épüljön fel.”

És hogy a végére mindennek székely vonatkozása is legyen: az eredetileg a Veszprém megye területén fekvő Bercheny településhez köthető Bercsényi család Imre nevű őse Báthory Kristóf erdélyi fejedelem kegyeltjeként 1577-ben adományt nyert a marosszéki Székes és Kendő (Zekes et Kendeo) községekre; ettől kezdve használták a Bercsényiek a székesi előnevet. A romai katolikus vallású Imre kápolnát is építtetett Székesen, sőt a mikházi ferences kolostor építéséhez is hozzájárult. 1601-ben hunyt el, a mikházi ferences szerzetesek sírboltjában van eltemetve.