Álhír a boncasztalon

Tegnap délben kaptuk kézhez a tökéletes álhírt: „kedden valakit lopáson értek az egyik kézdivásárhelyi üzletben, ma pedig egy karddal tért vissza a helyszínre, és fenyegetőzött.” Kiderült, a sajtóban is érvényes az elv, hogy ami túl szép, nem lehet igaz. A Székely Hírmondó boncolási jegyzőkönyve.

A hír dinamikája túlságosan jól sikerült, „tegnap lopott, ma visszatért”, ám élet- és újságírói tapasztalatunk már megszólaltatta a szirénát, hogy valami nem klappol: bolti tolvajok nem szoktak felidegesedni, örülnek, ha elosonnak a portékával, mifelénk meg nem divat a kard, délről egyelőre a manele gyűrűzött be, nindzsakardos bandák még nem, hál’ istennek. Tehát álhír lehet.

Azért megkerestük az üzletlánc tulajdonosát telefonon, kollégánk pedig a helyszínen az üzletben érdeklődött, ahol az illetékes sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta lapunknak a hírt. Ami nem is csoda, mert információink szerint az üzletlánc egy másik egységében „lopott hétfőn pástétomot, halkonzervet egy ittas, középkorú férfi, jelentették a biztonságiaknak, nem volt cirkusz, kedden bement, és kifizette; mellette, egy másik üzletben volt késelés.”

Ez már életszagúbb hír volt, időközben a rendőrségi szóvivőt is faggattuk, de az még a földrajzi részével (melyik város?) sem volt képben, a késelés hírére meg nem kapta fel a fejét. Egyre világosabb lett számunkra, hogy az üzletekben nem igazán nagy durranás egy-egy kis lopás, a kisfőnökök attól félnek, hogy negatívan hathat az üzletre (pedig nincs okuk erre, minden nagy élelmiszerüzletből próbálnak lopni), a rendőrség meg nem vágtat ki a főkapun szirénázva egy kis késelés hírére.

Mi bejártunk minden kötelező ellenőrző utat, és ha szerencsénk van, beesik valami igaz hír ebből, de aligha hivatalos csatornákon. Tanulság? Senki ne kezelje az ilyen híreket kész tényként, és gondoljon arra, hány embernek, üzletnek okozhat kárt, ha felelőtlenül, ellenőrzés nélkül megosztja – akár ezrekkel is, másodpercek alatt. <<