Felhívás!

A család a boldogság hordozója

A család a boldogság hordozója Kovászna megye

„Egy napon muszáj lesz megházasodnom… Nem élhetek boldogan egész életemben”- posztolta valaki ezt a megmosolyogtató jelmondatot a múlt héten a világhálón. Ám vajon, mennyi benne az igazság? Hol a boldogság? Hogyan válasszunk párt magunknak, hogyan éljük családi életünket, hogy végül elégedetten elmondhassuk, szép volt az élet – megannyi kérdés, melyekre immár második alkalommal keresték a válaszokat az erdővidéki Házasság hete szervezői és a rendezvénysorozaton előadók. Nekik ugyanis meggyőződésük, hogy igenis, a család a boldogság hordozója, ám a feltétellel az, hogy azt néha ápolni, gondozni kell.

A statisztikák nem azt mutatják, hogy a család intézménye szárnyalóban lenne. Baróton ugyan évek óta a negyvenes szám körül stagnál a házasságkötések száma – tavaly például 43 pár mondta ki a boldogító igent a polgármesteri hivatalnál. Erdővidék községeire viszont ez a megnyugtató tény nem fogható rá: a falvakban egyértelműen csökkent a házasulási kedv. Bacon községben például 2016-ban mindössze kilenc házasságot kötöttek, a szám alig egyharmada annak, amit 2009-ben jegyeztek, és az utóbbi évtizedet nézve negatív rekordnak számít. Ugyanakkor a válások száma is egyértelműen nőtt az elmúlt években.

Ne a válás legyen az első

Tordai Zsófia baróti pszichológus szerint, aki egyike volt a rendezvénysorozaton előadóknak, a családon belüli „kiégésnek”, így a válásnak is az okait, előzményeit számos tény befolyásolhatja.

– Azt megelőzendő, mindenképp fontos, hogy életkedvünket megtartsuk, nem utolsósorban munkahelyünkön, hiszen az hatással van családi életünk minőségére is – mondta érdeklődésünkre.

A házastársi kapcsolatban a nő szerepét négy pontban húzta alá: társnak, anyának, otthonteremtőnek és szeretőnek kellene neki lennie, ugyanakkor a gyermeknevelés pedig csak úgy hozhatja meg a várt jó eredményt, ha a házastársi kapcsolat is jó, és példaképként szolgál.

– Minden házasságban van baj, de az első út ne a szakítás legyen. Régebben is mindig megfoltozták a ruhát, ugyanúgy a családi szálak is mindig összevarrhatóak – tanácsolta a váláson gondolkodóknak.

Arany időskor, érett fiatalok

Boda Katalin, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának referense (Barót) szintén előadást tartott: ő már a házasság időskori beteljesedéséről, az együtt leélt élet örömeiről. Mint elmondta, nemrég egy megható jelenetnek is szemtanúja volt: egy orvosi rendelőben egy idős házaspár egymás egészségéért aggódva nyilvánította ki féltő szeretetét – ahogyan tették, az csak megerősítette benne a meggyőződést, hogy az élet útja csak együtt, házastársi kapcsolatban bejárva lehet szép, az emlékek, az egymás iránti törődés pedig még annak alkonyán is hozhat csillogást számunkra.

Demeter Mária szociális szakértő és Bogyor Izabella gyógypedagógus (mindketten barótiak) fiataloknak, családalapítás előtt állóknak tartottak előadást szerelemről, párválasztásról, felelősségteljes szexualitásról.

– A résztvevők nyitottak voltak a téma iránt, azt tapasztaltuk, hogy éretten gondolkodnak, mindannak ellenére, hogy a legtöbb családban ezek a témák tabunak számítanak – ecsetelték.

A hét alatt a további előadások és csoporttevékenységek mellett (előadók, illetve irányítók voltak: Kondor Ágota és Pálfy Aliz mentálhigiénés szakemberek, Papp Adolf és Balázs Réka családterapeuta házaspár, Demeter Gyöngyi óvodapedagógus, Fancsal Zsolt református lelkipásztor, Dénes Kinga pszichológus, Györfi Annamária) a rendezvénysorozaton résztvevők számára romantikus vacsorát és romantikus fürdőzést is szerveztek. Az esemény szombaton a baróti esküvő-kiállítással teljesedett ki (erről hétfői lapszámunkban számoltunk be – szerk. megj), vasárnap pedig református istentisztelettel és szeretetvendégséggel zárult. Az eseményt az Erdővidéki Református Nőszövetség, a baróti unitárius nőszövetség, a baróti római katolikus nőszövetség, a baróti baptista egyházközség, a baróti református egyházközség és nőszövetség, illetve a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület.

Kitörni sablonjainkból

A Házasság hete rendezvényeinek sorába illeszkedve múlt héten a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség tanácstermében Beke Boróka és Roth Levente református lelkészek is előadást tartottak a családon belüli beszélgetés–beszéltetés fontosságáról és az erőszakmentes kommunikációról.

„Ki hinné, hogy szavaink csak mondanivalónk 7%-át tolmácsolják? A többi 93-at pedig hangszínünkkel, beszédtempónkkal, szüneteinkkel, illetve gesztusainkkal, testtartásunkkal adjuk át” – hangzott el az előadáson.

– Ám beszélgetni mégis érdemes – fejtette ki Beke Boróka, – hiszen ezáltal új nézőpontokat nyerhetünk, rend lesz a fejünkben, kapcsolódunk egy embertársunkhoz és elismerést, elfogadást tapasztalhatunk meg.

Az előadók úgy vélték, érzéseink megfigyelése nem igazán könnyű, főleg azoknak nem, akiket gyerekkorukban leintettek érzelmeik kifejezésekor „a nagyfiúk nem sírnak” mondattal.

– Ne ítélkezzünk! A „mindig”, vagy a „soha” kezdetű mondatok hamisak és sehova nem vezetnek – állapították meg.

Konkrét példákat is aláhúztak: a „nem figyelsz rám” helyett mondjuk azt, hogy „az utolsó öt percben nem néztél a szemembe”, vagy a „Béla ostoba helyett” mondhatnánk azt, hogy „fél órán keresztül magyaráztam neki, és nem értette meg”.

– Nem azt kell kérni, mit ne tegyen a másik, hanem konkrétan fogalmazzuk meg kérésünket (és indoklását), teljesíthető módon és úgy, hogy ne legyen követelés belőle, elutasíthatónak is kell lennie – foglalta össze Roth Levente a szabályokat.

Élesben, azaz mindennapi helyzetekben persze elsodorhatnak érzelmeink, az időhiány, és számos más tényező, ennek ellenére csak gyakorlással érhetünk el eredményt. De ne szabad feladni, ezzel zárult az előadás.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.