Ne együnk túl sok cukrot, de keveset se

Az egészséges táplálkozásban nincsenek tiltott ételek, élelmiszerek, csak megfelelő arányok. Az édes ízről és a cukorról sem kell lemondani.

Ha táplálkozási kérdésekről van szó, egyre gyakrabban kerül a figyelem fókuszába az édes íz, és vele együtt a cukor elhagyásának lehetősége.

Ilyenkor sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az öt alapíz közül az édes íz szeretete milyen mélyen belénkivódott. 

Újszülöttek körében végzett vizsgálatok eredménye szerint a gyerekek elégedett arckifejezéssel reagálnak, ha édes ízzel kóstoltatják őket. A reakciónak evolúciós háttere van, ez az íz ugyanis jól hasznosuló szénhidráttartalmú energiaforrásokat takar, egyben az anyatejre is emlékeztet, ami szintén édeskés. Az eNet által a Coca-Cola Magyarország megbízásából 2017-ben készített online felmérésében az alapízek közül az édes kedveltsége 43 százalékkal volt a legnagyobb mind közül.

Az édes íz szeretete persze egyénenként különböző lehet, a legtöbb ember számára mégis fokozza az ételek vonzerejét és élvezeti értékét. Utóbbi azért lényeges, mert egészségünk megőrzéséhez megannyi körülmény – így például az étkezés élménye is – hozzájárul. 

De vajon mennyi cukrot lehet fogyasztani egy-egy alkalommal? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása alapján a hozzáadott cukorbevitel egy átlagos felnőtt számára legfeljebb a napi kalóriabevitel 10 százaléka lehet. Ennek grammokra vetített értéke viszonylag könnyen meghatározható. 

Egy felnőtt, ülő munkát végző nő átlagos napi energiaszükséglete 2000 kcal-ra tehető, az említett ajánlás alapján 200 kalóriányi hozzáadott cukorbevitellel számolhatunk, ami nagyjából maximum 50 gramm cukornak felel. 

A cukorpótlók két jelentős csoportba sorolhatók: az egyikbe azok tartoznak, amelyek képesek a cukor volumenének pótlására, ezen tulajdonságuk sütemények készítésekor mindenképpen előnyt jelent. Ebbe a körbe sorolható például a xilit vagy más néven a nyírfacukor. Energiatartalma 40%-kal alacsonyabb a hagyományos cukorénál. Szinten ide tartozik az eritrit, amelynek energiatartalma elhanyagolható, miután nem rendelkezünk a lebontásához szükséges enzimekkel. 

A másik csoportba azok tartoznak, amelyek a cukor volumenének pótlására alkalmatlanok, ám döntően intenzív édesítőszerek, mert több százszor édesebbek lehetnek a cukornál. Ide tartozik többek között például az aceszulfam-K, az aszpartám, a ciklamát, a szacharin, a neohaszperidin DC, a taumatin vagy a természetes eredetű, növényből kivont sztevia is.

(femina)