Az ország nagy részén viharokra, esőzésekre lehet számítani hétfő estig
Az ország területének nagy részére érvényes, viharokra, esőzésekre figyelmeztető sár...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Ez a június, amilyen esős és borús volt mostanáig, megannyi lány ismerősömnek éppoly boldog és meghitt. Lassan-lassan elnevezném az év hatodik hónapját egyszerűen leánykérők havának. Amennyi gyűrűt láttam mostanában…
Egy-egy boldog, friss jegyes pár láttán mindent megadnék azért, hogy belenézhessek a fejükbe. Nem titok, hogy mi, lányok, ezt a pillanatot már egymilliószor lepörgettük a fejünkben. Már kialakult bennünk az ideális helyszín, pillanat, gyűrű, válasz és reakció képe. Van, aki imádja a felhajtást: kérjék meg a kezét egy országos tévécsatorna élőadásában, de minimum az Őszi Sokadalom zárókoncertje és a tűzijáték közti idősávban, a nagyszínpadon. Van, aki örülne, ha a gyűrűre a pezsgős pohárban lelne rá. Van, aki a napfelkelte színeiben pompázó tengerpartról álmodozik, és van, aki a hegyekben, túracipőben szeretne igent mondani. Van, aki szeretne kettesben lenni párjával, de olyan is, aki esküszik a hagyományokra, miszerint a legény családjával együtt kell, hogy kikérje a lányt annak szüleitől.
Na de vannak a férfiak, 20-as pulzussal, halvérrel. Legtöbbjüknek hosszú évekbe telik rászánni magukat az elhatározásra. Nemhogy ideális, habos-babos kép nem lengedezik a szemük előtt, hanem maga a szándék sem nagyon. Nem feltétlenül azért, mert tartanak az elkötelezettségtől, azt hiszem, hanem csupán azért, mert életüket le tudnák élni azzal a mondattal: jól van ez így.
Az idei leánykérők havában volt szerencsém egy újdonsült vőlegény szárnysegédjének lenni a nagy napon.
És azt hiszem, nagyon okosan van kitalálva, hogy nem nekünk, nőknek kell leszervezni a projektet. Én közel álltam már az agyvérzéshez, egymás után tettem fel a kérdéseket: de mi van, ha kicsi vagy nagy a gyűrű, ha nem tetszik, ha a virágcsokor nem elég kiadós, ha későre, vagy éppen túl hamar ér oda a helyszínre, és ha nemet mond? A vőlegény pedig tíz perccel a térdelés előtt még rövidnadrágban ült a kanapén komótosan, felkecskélt lábakkal, nagyokat szívott a cigiből, lassan kortyolta a kávét, és bár nem mondta, tudtam, arra gondol: jól van ez így.