Kompozíció

A friss saláták időszaka az új káposzta megjelenésével kezdődik. Legalábbis nálam. Igencsak változatos falatok készülhetnek különböző zöldségek, sajtok, húsok vegyítésével, az öntetek pedig újabbnál újabb ízkombinációkhoz vezetnek.

Ez általában jó, én legalábbis semmi kivetnivalót nem találok abban, ha bizonyos recepteket újraértelmezünk. Persze, a gödör alja lehet a cézársalátaként tálalt, lottyadt paradicsomszeletekkel, trappistareszelékkel és pirított kenyérkockával dúsított majonézes salátalevél, ellenben a hegy csúcsa (nem meglepő módon a Pongrácz-tetőn található a lelőhely) mindenképp a leginnovatívabb gyergyószentmiklósi séf, András Zsigmond által alkotott kompozíció. Mondhatni, az ember szeme is elájul a gyönyörtől, amikor eléje tárul a tányérnyi ízes színkavalkád (utána már csak vakon lapátol)!

Az eredeti cézár saláta megalkotója az Olaszországból az Egyesült Államokba emigrált Caesar Cardini, aki bár San Diegoban élt, de a határ túloldalán lévő Tijuanaban (az akkoriban érvényben lévő alkoholtilalom miatt) üzemeltetett éttermet. A történet szerint a cézár salátát Cardini 1924-ben, egy csapat július 4-ét ünneplő amerikainak alkotta az est végén, a kamrában fellelhető maradék alapanyagokból (római salátából, krutonból és parmezán sajtból), a mértéktelen alkoholfogyasztást ellensúlyozandó. A Cardini-féle verzióban az öntet Worcestershire szószt tartalmazott (a tojássárga, fokhagyma, ecet, dijoni mustár, só, bors, parmezán, olívaolaj mellett), manapság ezt néha némi szardellával helyettesítik.

A felhasznált alapanyagok azóta bővültek, már hússal tálalják, a felhasznált zöldségek száma is nőtt, sőt, a gyergyói változatban szőlő- és áfonyaszemek is bujkálnak.