Gondolatok a konyhában – Csillagánizs (Illicium verum)

A fahéj és szegfűszeg mellett a csillagánizs az egyik legkedveltebb őszi-téli-tavaszi fűszerünk. A Kínában őshonos gyümölcs íze a Földközi-tenger partvidékén és a Közel-Keleten élő ánizshoz hasonlít. Nem összetévesztendő a japán csillagánizzsal (Illicium anisatum), melynek levele és kardamomillatú termése mérgező!

A csillagánizst a konyhában édes ételek fűszerezésére használhatjuk, úgymint kompótokhoz, teákhoz, édes borokhoz, süteményekhez vagy gyümölcslevesekhez, de formás alakja miatt akár asztali (vagy egyéb) díszekhez is társíthatjuk. Az egyik alapanyaga a Gallianónak, a Sambucának, a Pastisnak és más ánizsos likőröknek (melyeket, mivel igencsak kedvelek, gyakran készítek: 1 ek tört csillagánizs, 1,5 csésze vodka, 0,5 csésze cukorszirup). Az európai ánizs mellett változó mennyiségben használják az abszint készítésekor is.

Noha a konyhában is remek alapanyag, a gyógyszerészek lombikjaiban is gyakran előfordul, ti. néhány egészségügyi problémára kifejezetten jótékony hatása van. A fűszerben található sikimisav erősíti az immunrendszert, és megvédi a vírusfertőzésektől (1 csésze fekete tea, 2 csillagánizs, méz), illóolaja gombaölő hatású, így a Candida-diétába is beilleszthető. A csillagánizs antibakteriális és antioxidáns hatással is bír, ezért lassítja a szervezet öregedését, melyért mi emberek, roppant hálásak lehetünk.

SzakÁ(rus)Cs(illa)