Kezdődik a focivébé, és őszintén, nem nagyon érdekel. Nem vagyunk ott, és kikosarazott kérőként nem fűt a vágy mások menyegzőjén kényszermosolyogni. (Bár örvendek is, hogy nem jutottunk ki, így nem röhög rajtunk a fél világ, mint az andorrai kaland után).

De most inkább tényszerű megállapításként mondom: a válogatottak meccsei gyengébbek, mint a komoly futballal rendelkező országok bajnokságai. Elsősorban a pénz miatt. Össze sem lehet hasonlítani az összegeket, amelyek a nagy klubokat erősítik a válogatottak pénzalapjával. Amikor R. Abramovics átvette a Chelsea-t, összevásárolta négy földrész sava-borsát. Volt úgy, hogy a francia, az olasz, a spanyol válogatottak alapemberei a kispadon ücsörögtek, mert nem fértek be a Chelsea kezdőcsapatába.

Aztán a klubcsapatok egész évben együtt vannak, Messi Iniestát álmában is megtalálja, míg Higuaínnal alig találkozik néhány nappal egy mérkőzés előtt. Ezért döcög és akadozik az összjáték. Egy nem szakember is felismeri a Barcelona, a Manchester City, a PSG, a Bayern stílusát, míg válogatott szinten nehéz ma találni egy igazán karakteres csapatot, amelynek legyen egy utánozhatatlan játékfelfogása. Az Aranycsapat, az 1970-es Pelé–Carlos Alberto–Jairzinho Brazíliája, A Cruyff–Neeskens-féle hollandok, Beckenbauer és Gerd Müller németjei óta melyik ország válogatottja vehetné fel a versenyt a Juventussal, a Reálról nem beszélve?

A vébén a nemzeti bajnokságokban kifáradt játékosok ráadás-meccseit fogjuk látni. Ne csodálkozzunk, ha már nem megy úgy, mint a vad iramot megkövetelő Premier League-ben.

Azt sem szeretem, hogy a nemzetközi meccseken rendszeresen megjelennek az úgynevezett keménymag-szurkolók, a primitív nacionalizmus mákvirágai, akik a meccset nem nézik, csak a balhét keresik.

És még valami. A nemzetközi média más alkalmakkor dicshimnuszokat zengett a házigazda ország erőfeszítéseiről – micsoda stadionok, szállodák, éttermek várják a vendégeket. Most síri csend, mert Oroszországról vagy rosszat, vagy semmit. Mint amikor a téli olimpiát páratlan pontossággal megszervezték, de a nyugat újságcsepűrágói csak azt vették észre, hogy a csodálatos megnyitón egy (1) technikai hiba becsúszott…

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Átvertek a tökkel!

Van egy borzasztó nagy panaszom és szörnyű csalódásom. Kézdiszentléleken él egy ember, K. Cs. székely-magyar katolikus ember, aki 2016-ban a Székely Hírmondóban tündökölt a 80-kg-os sütőtökével, erre fel 2017-ben már árulta a magokat (még fel is kellett iratkozni), képes volt 10 lejt elkérni egyetlen szemért. Vettem én is, a kisnyugdíjas, 50 lejre. Az 5 magból […]

Addig nem tűnünk el…

Most, hogy örökre eltávozott közülünk, elemi erővel törnek fel belőlem a Kányádi Sándorhoz fűződő személyes élményeim. Ezek egyike végérvényesen beleégette magát a tudatomba, és kapaszkodót nyújtott életem nehéz pillanataiban, ezért közkinccsé teszem. Hallgatásba burkolózva zötyögtünk egy rideg vonatfülkében Kolozsvár felé. Nagyenyedre érve azonban önként vállalt némaságunk is véget ért, mert iskolánk látványának a hatására felbuzogtak […]

Az RMDSZ és a btk-módosítás

Jól tette az RMDSZ, hogy megszavazta a büntetőtörvénykönyv módosításait? Bár a politikai szekértáborok narratíváit fogyasztóknak kéznél van a válasz, így kapásból rá is vágják az igent vagy a nemet – érdemes legalább egy pillanatra elemeire bontani a feltett kérdést. Az első részletkérdés úgy szólhat, hogy szükség volt-e a büntetőtörvénykönyv módosítására? A válasz tekintetében kormányoldal és […]

Esély a szórványnak

Ha minden igaz, akkor hamarosan elfogadja a román törvényhozás az újraszabott közigazgatási törvényt. A sajtóban megjelent hírek alapján az RMDSZ elégedett a tervezet szövegével, hiszen több – a magyar közösség számára fontos – ponton módosult az eredetileg beterjesztett szövegtervezet, ami Romániában a kisebbségi nyelvhasználat bővülését jelentheti.

Királyjelöltek a köztársaságban

A határokon, sőt, az óceánon túlról nézve igencsak színes egy ország Románia. Olyan, ahol bár alkotmányilag köztársaság van, tele van királyjelölttel vagy éppen királlyal. Mert a ro­máknál is már nem vajda diktálja az életet, hanem koronás király. Hogy nem mindig hallgatnak rá, sőt akad ellenkirály is, az más kérdés. De az országnak van királyi háza […]

Zidane és Jucika

Hát így, kedves olvasó, nemrég távozott a Nagy Zinedine. Három év, három BL-trófea a Reállal. Okos ember, tudja, hogy kutyavásár csak egyszer volt Pesten, a legjobb háziasszony is végül csak odakozmálja a mártást, és a kolozsvári Caritas is bebukott, mikor eljött az ideje.

Az eltitkolt kincs

Hogy más volt a történelme Erdélynek, és más Óromániának, azt az egyszerű vándor is észlelheti. Mert míg a magas Déva várát Kőműves Kelemen építette, befalazva a feleségét, addig a sem nem magas, sem nem vár árgyesi falaknál Manole mester tette ugyanazt a nejével, mivel ez is minduntalan összeomlott. És itt jön a dolgok érdekessége: Moldvában és Munténiában csak azon ritka helyeken találunk egy-egy erődítményt, ahol német mesterek jártak.

A pedagógusok következnek ugye?

Ezt a kérdést közvetlenül megyénk képviselőihez és szenátoraihoz intézem, hiszen ők a leghivatottabb megmondhatói, igaz vagy sem, amit hónapokkal ezelőtt valakik felröppentettek. Azt történetesen, hogy miután a szenátorok és képviselők, no meg a többi haszonélvező megkapja a kiemelt nyugdíjra való jogosultságot, szóba jöhetnek a pedagógusok is. Elvégre ők is közszolgák. Igaz, nekik sok minden nem […]

Győzelmek idejéről

Nagy izgalom van Oroszországban, a madárvilágban, Jekatyerinburgtól át az Urál-hegységen s fel északra, Szentpétervárig, Izlandig is. Ragyogó arcok meg emberzsivaj, örömös, hiszen 32 ország képviselői lelkendeznek szent labdák körül. Az emlékezet madárszárnyán idézzük magunk elé azt a magyar csapatot, melynek nevében egyetlen vicorgó, magas magánhangzó se volt: MAGYAR ARANYCSAPAT. Galambok, ölyvek, sasok követték Puskásékat szelíden, […]

A moltonköpeny

Tél volt, hideg, és Ceaușescu regnált. A le­strapált bordó molton ott lógott az ügyeletes orvosi szoba fogasán. Béla belenézett az átadási naplóba, aztán lekapta a fogasról a vastag, bordó köpenyt, fázósan magára tekerte az övét, és zsebre dugta a kezeit. A bal zsebben valami papírféle akadt a kezébe. Kivette, és a kékes színű bankjegyről Nicolae […]

Az iszlám és Európa

Orbán Viktor nevét 1989. június 16-a óta jegyzik a Kárpát-medencében. Az akkor mindössze 26 éves politikus Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján mondott egy rendkívül kemény, lényeglátó, prog­ram­adó beszédet, melyet ma is egyetértéssel hallgathatunk. Kimondta azt, amit mások abban a pillanatban nem mertek, vagy nem tartottak taktikusnak. A történelem úgy hozta, hogy 29 évvel később, […]

Jövőképek

Az oroszországi labdarúgó világbajnokságról nagyon korai még velősebb gondolatokat megfogalmazni. E sorok írásakor az éremesélyesek közül kettő-három pályára sem lépett. Sejteni sem lehet – esetleg csak találgatni –, hogy melyik csapat, melyik játékos lehet a vb hőse. Annyi bizonyos, CR7, azaz Cristiano Ronaldo szokás szerint kellőképpen felspannolta magát, az első mérkőzésén (mégpedig Spanyolország ellen) a […]

Ébredezik a román?

„Romániának nem régiósításra, nem decentralizációra, hanem autonómiára van szüksége. Az lenne a legjobb, ha Dél-Tirolról venne példát, egy olyan gazdasági közigazgatási autonómiáról, amely ösztönzi a helyi befektetőket és a hasznot is helyben hagyja, nem megszűri egy fővároson keresztül, amely egyáltalán nem biztos, hogy a vidék érdekeit nézi. Idejétmúlt Románia mai közigazgatási szervezése. A százéves Romániának új országprojektre van szüksége, és ez az autonómia lehetne”.

A haza szolgálatában

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egy olyan református család sarjaként, amely1657-ben nyerte el a nemességet Erdélyben. Előnevét első ízben a II. Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozó őse viselte, mivel Nagybányán született. Apja már 8 éves korában a debreceni Református Kollégiumba küldte, majd Sopronban elvégezte a gimnáziumot és […]

Arad tündöklése

Két vaskos kötet Arad színjátszásának történetéről! Emberfeletti munkát végeztek megírói, összeállítói, Piroska Katalin és Piroska István. A most már nyugdíjas tanárházaspár jelenleg Kiskunfélegyházán él, de hazajárnak Aradra, ahol évtizedekig tanítottak, s olyannyira kötődnek ehhez a nagyszerű városhoz, hogy páratlanul gazdag kulturális, művelődési, de főleg színháztörténeti munkájukkal kétségtelenül beírták nevüket Tóth Árpád városának szellemi éle­tébe.