Kezdődik a focivébé, és őszintén, nem nagyon érdekel. Nem vagyunk ott, és kikosarazott kérőként nem fűt a vágy mások menyegzőjén kényszermosolyogni. (Bár örvendek is, hogy nem jutottunk ki, így nem röhög rajtunk a fél világ, mint az andorrai kaland után).

De most inkább tényszerű megállapításként mondom: a válogatottak meccsei gyengébbek, mint a komoly futballal rendelkező országok bajnokságai. Elsősorban a pénz miatt. Össze sem lehet hasonlítani az összegeket, amelyek a nagy klubokat erősítik a válogatottak pénzalapjával. Amikor R. Abramovics átvette a Chelsea-t, összevásárolta négy földrész sava-borsát. Volt úgy, hogy a francia, az olasz, a spanyol válogatottak alapemberei a kispadon ücsörögtek, mert nem fértek be a Chelsea kezdőcsapatába.

Aztán a klubcsapatok egész évben együtt vannak, Messi Iniestát álmában is megtalálja, míg Higuaínnal alig találkozik néhány nappal egy mérkőzés előtt. Ezért döcög és akadozik az összjáték. Egy nem szakember is felismeri a Barcelona, a Manchester City, a PSG, a Bayern stílusát, míg válogatott szinten nehéz ma találni egy igazán karakteres csapatot, amelynek legyen egy utánozhatatlan játékfelfogása. Az Aranycsapat, az 1970-es Pelé–Carlos Alberto–Jairzinho Brazíliája, A Cruyff–Neeskens-féle hollandok, Beckenbauer és Gerd Müller németjei óta melyik ország válogatottja vehetné fel a versenyt a Juventussal, a Reálról nem beszélve?

A vébén a nemzeti bajnokságokban kifáradt játékosok ráadás-meccseit fogjuk látni. Ne csodálkozzunk, ha már nem megy úgy, mint a vad iramot megkövetelő Premier League-ben.

Azt sem szeretem, hogy a nemzetközi meccseken rendszeresen megjelennek az úgynevezett keménymag-szurkolók, a primitív nacionalizmus mákvirágai, akik a meccset nem nézik, csak a balhét keresik.

És még valami. A nemzetközi média más alkalmakkor dicshimnuszokat zengett a házigazda ország erőfeszítéseiről – micsoda stadionok, szállodák, éttermek várják a vendégeket. Most síri csend, mert Oroszországról vagy rosszat, vagy semmit. Mint amikor a téli olimpiát páratlan pontossággal megszervezték, de a nyugat újságcsepűrágói csak azt vették észre, hogy a csodálatos megnyitón egy (1) technikai hiba becsúszott…

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Hideg, langyos, forró

Az anyaország 14–18 éves sportolói káprázatos teljesítményt nyújtottak Buenos Airesben, az Ifjúsági Nyári Olimpiai Játékokon. Vasárnap délutánig 12 arany-, 5 ezüst- és 3 bronzérem a „termés”, ez október 18-ig még gyarapodhat. Az éremtáblán vasárnap Magyarország állt a második helyen Oroszország (22-9-6) mögött, Japán (9-6-9), Kína (9-5-6) és Olaszország (7-7-9) előtt. Románia (2-3-3) a 13. helyet […]

Szomorú nap

Kevesen tudják, hogy a pedagógusoknak is van külön világnapja. Ahol erről tudomást szereztek, ott valószínű néhány pillanatig meg is álltak, arra gondolva, vajon mit is ér, mennyit is ér ma pedagógusnak lenni? Nem csupán itthon, hanem szerte a világban. Nap mint nap szembesülünk az oktatói, nevelői pálya haszontalanságával, a minap mondták, hogy egyik helyen valaki […]

Együtt ünnepeltünk

A sepsiszentgyörgyi Aranyszívek Nyugdíjas Egyesület vendégül látta a baróti Boróka Nyugdíjas Klub tagjait, akikkel együtt ünnepeltük az idősek napját a Park vendéglőben. Az ilyen meghitt, kedves találkozók adnak erőt, hogy sorsunkba beletörődve, bátrabban nézhessünk a jövőbe. Így, amikor a szívünk már csordultig tele lesz, amikor nem csenget ránk senki, akkor sem esünk kétségbe. Összetett kezekkel […]

Székely haza (59.)

Jakó Zsigmond bizonyította, hogy a székelység az 1562-es nagy felkelés előtt sem volt teljesen zárt, ámbátor nagyobb számú vármegyei lakos főleg Maros- és Udvarhelyszékre költözött be, Háromszék és Csík jóval kevésbé vett részt e mozgásban. A székely nemesi réteg kialakulása több évtizeden, sőt évszázadon keresztül tartott, így például a Basta generális által elrendelt 1602–03-as összeírásban […]

Dicsőségből elégtelen

Ha nem változnának intézmények, intézetek, egyáltalán, ha megállna az idő, először maguk az idősebbek, a kevésbé fiatalok unnák el magukat. Lehet ezt magunk vigaszaként is magyarázni, de előbb ránézek a magunk tablóképére. Jó ég, micsoda tanáraink voltak! És még ma is vannak néhányan. Aztán nézem az érettségi tabló címzését. Természetesen – naná! – először román […]

Szalámitaktika

Harmadik osztályos voltam, amikor szeptember tizenötödikén szokás szerint osztályonként sorban álltunk az iskola udvarán, hogy az évnyitó unalmas dumái után bevonuljunk, ki-ki az osztályába. Akkor viszont mindenki egy kis csoport – tíz-tizenketten lehettek – elsőst bámult. Könyökkel lökdöstük egymást, sugdostuk: azok románok, románul fognak tanulni. Számunkra, Aranka és Bernády városában ez abszolút egzotikumnak számított, mint […]

Mennyi a hány?

Romániában aligha akad ember, aki megmondja, hogy hány lakosa van. Nem arról van szó, hogy nem jönnek elő egy számmal, de már kiderült jó néhány ilyen adatról, hogy nem a jók, pontosak. Amikor a valahai államelnököt, Traian Băsescut akarták a bársonyfoteléből kimozdítani, több mint nyolc millióan igent mondtak erre, de az alkotmánybíróság 6-3 arányban azt […]

Kinek a feladata?

Kinek fáj, és kinek nem fáj a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ellehetetlenítése? Akikkel nap mint nap találkozom, azoknak fáj. És felteszik, feltesszük a kérdést: mit lehetne tenni, hogyan lehetne segíteni? Tüntessünk? Vonuljunk az utcákra? Lám, a vásárhelyiek egy része ezt is megtette, voltak, akik könyvvel és gyertyával jelentek meg, ám az eredmény lehangoló: úgy lett, ahogyan […]

ENSZ-jelentés

Az ENSZ-jelentést olvasva aggódni kezdtem. 2025-ig kicserélnék Európa lakosságát. Az úgynevezett – kik lehetnek ezek? – „szakértők” szerint ez a megoldás az elöregedett Európa sorsára. A nagyokosok így helyettesítenék az európai őslakosokat. Ezek a befogadott migránsok lesznek a jövő munkaerői. Soros csapata kitalálta, hogy ez a megoldás Európa betegségére, ezek lesznek a megmentőink, az új […]

A havasokból nézve

A történelmet rendelésre, kényre s kedvre ferdítők tömött sora könnyen fölismerhető. Magyarul úgy mondják, hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc is megteremtette a maga legendáit. Ahol a rabló idegen meg a halál az úr, ott könnyen megfogan a legenda is, hiszen a félelem növeli a kétségbeesést. Megmozdultak […]

Tibád Sándor Apáczai-díjas

Immár tizennyolcadik alkalommal osztják ki e hét végén Szovátán, a Teleki Oktatási Központban a tudományos munkásságért járó Apáczai-díjat. A nagy pedagógusról elnevezett díjat olyan aktív vagy az oktatásból nyugdíjba vonult pedagógusoknak ítélhetik oda, akik a katedra mellett vagy utána tudományos kutatással is foglalkoznak. A kitüntetésről kétévente a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége mellett 2014-ben létrehozott Tudományos […]

Az ortodoxia kudarca

Most azt hagyjuk, hogy mennyire abszurd az a helyzet, hogy Romániában egy népi-civil kezdeményezéssel gyakorlatilag át lehet írni az Alkotmányt. Inkább koncentráljunk a hétvégi, sikertelen népszavazás tanulságaira. A referendum legnagyobb meglepetése kétségkívül az volt, hogy végül egyetlen parlamenti párt sem állt be a kezdeményezés mögé. Ezért rekedhetett meg a részvétel a 20% körüli értéken, ami […]

Példák és ellenpéldák

Megható beszámolót olvastam egy helyi lapban – svájci önkéntes fiatalok nagytakarítást végeztek egy illyefalvi idős, beteg embernél, s elképedtek szegények, hogy egerek kezdték ki a szőnyegeit és ruháit; ez Svájcban már nem divat. Szép, nagyon szép, de vállalom az ünneprontó szerepét, kérdezem: a helybéliek nem tudtak róla? És ha tudtak, miért kellett másfél ezer kilométerről […]

Merénylet a demokrácia ellen

Vigyázat, csak óvatosan lapozgassák a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság legfrissebb jelentését, mert az első döbbenetet mindjárt egy másik követi, és mire a dokumentum végére érnek, már köpni, de nyelni sem lesznek képesek. Szóval óvatosságból azért egy pohár vizet készítsenek elő maguk mellé. A dokumentum legidézettebb elemévé a bizottság egy becslése vált, miszerint bő 10 év […]

Milyen csengőt visel az ökör

És megnőtt vala az erősebbekben a félelem… Ég felé tartott két karomon nem csúszik vissza hónaljig az apostoli ing, mert nincs nekem. Fohászkodásra viszont bőven ad alkalmat és okot az európai átabotás törvényrend, amelynek vajmi kevés köze van a demokráciához. Különleges helyzetek alakultak ki különböző népeknél és országokban, a kommunista szocializmus összeomlása után. Ahol a […]