Mi mért nem tüntetünk?

Elnéztem, hogy a nagyobb városok: Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely stb. lakói napokig képesek tüntetni a kormány ellen, vagy épp a kormány által módosított igazságügyi törvények miatt. Ezzel jelzik, hogy mindaz, ami Bukarestben történik, nemcsak Bukarest gondja, hanem mindenkié. Ez nem az a helyzet, hogy ők főzték, és egyék is meg, mi is megisszuk a levét, mert minden döntésük, cselekvésük kihat az egész országra, és ami ellen minden józan gondolkodású embernek fel kellene szólalni.

És fel is szólaltak, hangot is adtak nemtetszésüknek sokan, napokon keresztül, kivéve nálunk, Kovászna megyében, pedig mi is tudunk hangoskodni, csak kár, hogy nem az ilyen témákban… A lassan közhelyé silányult autonómiás „ügyek” kapcsán néha hallani egy-egy erőtlen kiáltást, de amikor közös erőfelmutatásról lenne szó, ami minket is érint, akkor úgy teszünk, mintha süketek és vakok lennénk. Ilyen esetekben lapulásunk egyenlőnek tekinthető a kormányszimpátiával. Mintha minket az sem zavarna, ha holnap reggelre a PSD teljhatalmú urai visszaállítanák a régi diktatúrát.

Ne csodálkozzunk, hogy azon román honfitársaink sem szimpatizálnak velünk, akiket nem vakított el a nacionalizmus, azon román honfitársaink, akik egyébként látnának fantáziát Székelyföld autonómiájában, akiknek szintén elegük van a bukaresti sarcból, hiszen miért állnának mellénk a kisebbségi jogaink harcában, amikor azt látják, hogy az egész országot érintő kérdésekben úgy teszünk, mintha nem itt élnénk, mintha valamiféle védelmi státuszt élveznénk. Szót emelünk, ha véletlenül a székelységünket „bántja” a kormány vagy valamelyik minisztere, de akkor is főként csak egymás között háborgunk. Mi történt velünk?

Bálint József, Kézdivásárhely