Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Néhány szó Argheziről

A költő egész élete bonyolult volt, már születésétől fogva. Apja ügyvéd. Hivatalosan természetesen a feleség az anya, aki korán elhunyt, egyes kutatók szerint a gyerek édesanyja Ergézi Rozália, a székely cselédlány (Ergézi valószínűbb magyarázat az Arghezi név eredetére, mint az Argeș), aki jóval később hal meg, nyomorúságos körülmények között, egy elmegyógyintézetben, a költő féltestvére az, aki még meg-meglátogatja.

Ne feledjük, akkoriban nem fújtak annyira liberális szelek, mint manapság. Törvénytelen gyereknek lenni nem lehetett kellemes, ha egyáltalán az volt a jövendő költő. Ha az ügyvédfeleség belement a játékba, következik, hogy családi döntés volt elrejteni az igazságot. És akkor felróható Tudornak, hogy nem teregette ki a családi szennyest?

Egy románok között felnövő, románok között élő tehetség mit kellett volna tegyen? Írjon magyarul, ha egyáltalán beszélte a nyelvet? Mindig feldühített, amikor a magyarokat nem szeretők azzal példálóznak, hogy Petőfi anyja szlovák volt, a fia pedig a nevét is megváltoztatta. Na és? Alapvető emberi jog eldönteni, ki mi akar lenni. Gondoljunk a két Zrínyire: az egyik magyar, a másik horvát költő lett, mert az egyik magyarok, a másik horvátok között élt. A prágai zsidó Kafka németül írt. Baj?

A német Herzogból Herczeg Ferenc lett, és örvendünk ennek. Somlyó Zoltán és Sík Sándor magyar keresztény költők lettek zsidó származásuk dacára, de árulóknak igazságtalan lenne őket nevezni. És elnézést, hogy ennyi nagy ember közé betolakodok – annyiszor megkérdezték, miféle az én nevem? Hát lengyel. Tudok lengyelül? Nem. Fogalmam sincs, melyik ősöm volt az, nincsenek még hétszilvafás nemesi felmenőim sem, hogy lajstromba szerkesztették volna őket. De igazságtalanságnak érezném, ha a lengyelek leárulóznának, mert egy szót sem értek a nyelvükön.

Engedtessék meg Arghezinek is, így utólag, hogy döntsön, hogyan kamatoztatja tehetségét. A lényeg, hogy jól írt.

„Szívemben, melyet ódon isteneknek / s pálmás romoknak beteg álma von, / vad ösztönök fakadnak, sisteregnek, / és darvak szárnya mozdul vállamon.” Hát nem gyönyörű? Kellemes olvasást kívánok! <<

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2021. július 22., 10:10
    ÉRTÉKELÉS: -9

    Uram, mit akart ezzel az írásával bizonygatni?Azt, hogy bizonytalan az identitástudata, vagy, hogy betegesen nagy az egoképe? (Petőfihez, Zrinyiékhez hasonlítja önmagát.) A Tudor Arghezi név a romák pennaforgató írói álneve volt! Eredeti neve Ion. N. Teodorescu volt! Apja nem ügyvéd volt, hanem előbb haszonbérlő (arendaș), majd banktisztviselő. A lánya, a Mitzura, a WC Tudor pártjának oszlopos tagja volt. WC Tudor is jól írt! Az Ergézi vezetéknév nem volt jellemző a székelyeknél, inkább törökös. „Ülök egy rózsaszínű kádban/ A legszebb ünnepi ruhámban/ Szédülő fejemen egy csákó/ Nem tudom, mindez mire jó/ Nem tudom, hogy kerültem kádba/ A legszebb ünneplő ruhámban/ Miért van a fejemen csákó/ Érzem ez hozzám nem való/ (Schöck Ottó, Sztevanovity Dusán)

  • User
    Dátum: 2021. július 22., 10:13
    ÉRTÉKELÉS: 10

    A román (nem romák!) pennaforgató óriási költő volt. Mit akarok bizonygatni? Hogy mennyire fontos a kölcsönös megértés, a tolerancia. De hát ezt önnek hiába magyaráznám. Sebaj, vannak emberségesen gondolkodó olvasóim.

    • User
      Dátum: 2021. július 22., 12:50
      ÉRTÉKELÉS: -3

      Szerintem, olyan, hogy román, nincs. Még az Ön által is hőn szeretett Sztálin apja is azt mondta róluk, hogy a román nem nemzet, nem nép, hanem foglalkozás. A tolleranciát, a kölcsönös megértést hírdető libernyák szófosók miatt jutottunk ma oda, hogy a magyar nemzetet ki szeretnék szorítani Európából azért, mert nem integrálodik az Ön által is képviselt szívárványos prdofil internaciónalizmusba. Inkább tanulna meg lengyelül, az apja nyelvén, amíg nem késő, és ne bazirozná ars poeticáját arra a mende-mondára, hogy: ” Lengyel magyar két jó barát.”