Négy év nyugalom?

Ma megkezdi az államfő a konzultációt a parlamenti pártokkal, hogy meghallgassa javaslatukat, és kijelölje a miniszterelnököt. A béke időszaka következhetne, hiszen húszévenként fordul elő négy olyan év, mikor nincsenek választások. A konzultáció persze nem több puszta színjátéknál, mert a döntés már megszületett: Klaus Iohannis vélhetően a liberálisok (PNL) által javasolt jelöltet fogja megnevezni.

Az alkotmány lehetővé teszi számára, hogy ne a választásokon győztes Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltjét nevesítse, hanem megjátssza, hogy a másik fél nyert – igaz, ennek árán kénytelen volt megküldeni a selyemzsinórt kedvenc, korábban az égbe magasztalt miniszterelnökének. Úgy mellékesen Ludovic Orban erre teljes mértékben rászolgált, elvégre az, hogy valaki egy másik párthoz képest viszonyított plusz öt százalékát röpke fél év alatt mínusz ötre „kormányítsa”, az azért nem nevezhető acélos teljesítménynek.

Klaus Iohannis elnök, aki a „nagy liberális forradalom” élére állt, és az alkotmányban rögzített összes hatáskörét naponta túllépve a Szociáldemokrata Párt (PSD) démonizálásával valószínűleg jelentősen hozzájárult a PNL bukásához, ejtette a „kiválasztottat”, és virágcserépnek nézett női helyettesét megkerülve egy volt tábornokot nevezett ki ügyvivőnek. A padlóra küldött Orban azonban váratlanul visszaütött, és megfúrta a szemmel láthatóan teljhatalomra törekvő elnök tervét, hogy valamely generálist vagy titkosszolgálati vezetőt bízza meg kormányalakítással, és a bankár korában állítólag a lej ellen is spekuláló, a szocialisták által már csak a „gazdaság sírásójaként” emlegetett pénzügyminiszterét nyomta előtérbe.

Hogy meddig tartanak a „mézeshetek”, és az „öljük meg a PSD-t” zászló alá felsorakozó USR mikor szúrja hátba a PNL-t, és az egész bagázst – benne az RMDSZ-szel – mikor csapja agyon a minden korábbinál erősebb ellenzék, ezt nehéz megjósolni. De ha azt mondjuk, hogy nem lesz nyugalom a következő négy évben, akkor aligha tévedünk.