Magyarország, az ellenség

Korrupció az, amiből engem kihagynak – ebből a népi bölcsességből látszik kiindulni Klaus Iohannis. Addig ugyanis, amíg a Szociáldemokrata Párt volt hatalmon, ezért nekik volt leginkább alkalmuk hatalmas állami pénzeket lenyúlni, a korrupció volt a legnagyobb ellenség, amely olyannyira „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentett, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) stratégiája szerint a titkosszolgálatoknak is a legfontosabb feladatai közé tartozott a korruptak után nyomozni.

Létrehoztak és csúcsra járattak egy, az államfő ellenőrzése alatt működő párhuzamos ügyészséget, az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA), amilyen civilizált országokban nem létezik, amelynek a segítségével egyúttal „eltűntették az útból” a politikai ellenfeleket és megpróbálták „kivégezni” a magyarság vezetőit.  

Most változott a helyzet: nem a „gazember” szocialisták, hanem a „becsületes és tiszta” liberálisok lopnak, most hirtelen megszűnt a korrupció. Legalábbis erről tanúskodik a CSAT napokban jóváhagyott, a 2020–2024-es időszakra vonatkozó országos stratégiája. Az államelnöki hivatal által előterjesztett dokumentumban a korrupciót csak szókeresővel lehet megtalálni, első említése a 147. pontban van, akkor is egy felsorolás részeként, amely említést tesz egyebek mellett a pénzmosásról, a gyengén fejlett infrastruktúráról és a pénzügyi rendszer merevségéről.

Természetesen a „profi” titkosszolgálatokat nem lehet munka nélkül hagyni, nekik ellenség kell, és a dokumentum rá is mutat, hogy miben állna ez: a Kelet-Európába is begyűrűző „illiberális demokráciákban”. Az államfő nem nevezi meg konkrétan, hogy pontosan hova gyűrűzött olyan erősen be az illiberalizmus (szólhattak neki, hogy az orbánviktorozás messze túllépi a diplomáciai pofátlanság határait), de tény, hogy e „veszélyes tendencia” szószólója a magyar miniszterelnök. A következő négy évben tehát azért fizetjük halálra a román titkosszolgálatot, hogy megóvja Romániát a magyar illiberalizmus áldatlan befolyásától…