Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Kivándorlás előtti marasztaló szó

Búcsúzni jött fiatal ismerősöm, rászánta magát a nagy lépésre: kivándorol. Új információi szerint szállást, elhelyezkedési segélyt kaphat mindjárt bejelentkezése után a nyugati államban, ahova vágyik, idővel szociális lakás és egyebek is járnak majd neki. Persze, nem ezért megy, nem erre spekulál, ez amolyan biztonsági háló, melyre csak akkor lesz szüksége, ha nem állhat rögtön munkába, márpedig arról gondoskodott már a cég, amely kiközvetíti, s amelynek majd törleszti első kereseteiből a neki megelőlegezett összeget. Szakmunka az övé, nem csoda, ha kapnak rajta a kintiek.

Bevégeztetett, mondom magamban, pedig még fordulhat a kocka, ismerek hazatérésre is példát, de ennek a gyereknek se barátnője, se egyebe nincs, s ha úgy jár, mint másik ismerősöm, akinek mindjárt akadt ottani szintén migráns barátnője s azóta már gyerekük óvodába jár, mégpedig ugyanott, azt bizony már akár le is írhatjuk.

No de a búcsúzkodó véleményemre kíváncsi, s nem rejtem véka alá. Nem döntését rosszallom, inkább a mostoha körülményeket okolom, hogy tíz, sőt százezrével mennek ifjaink, s hogy sokan már annyira meggyökeresedtek ott kinn, hogy végleg lemondtak a hazatérésről. A pénzt még küldik egy darabig az itthoni hozzátartozóknak, akad egy-egy szülő, testvér, aki rászorul, mások gyerekeiket még mindig itthon neveltetik, ők talán nem szakadtak végleg el az óhazától.

De ezzel én is beleesem a régi hibába, amit ismerősömnek már késő elmondanom. Olyan könnyen szidjuk a saját világunk. A külföld megítélésében gyakran abból indulunk ki, amit vonzónak hiszünk, míg a magunk hazájáról fontosnak és jellemzőnek a fonákságokat tartjuk. Holott lennének jó benyomásaink és kellemes emlékeink, tapasztalataink is, csak azok a döntéshez közeledve elszíntelenednek, erejüket, súlyukat vesztik. Pedig mindennek, az országok valóságának is van színe és fonákja, formája és tartalma, vizsgálható minden a jelenségek és a lényeg szintjén is, s amikor a külföld egy látogatás vagy egy ideálkép miatt csábít, akkor az éppen azért történhet meg, mert tapasztalatok nem, vagy alig kötnek ahhoz a világhoz, tehát tulajdonképpen nem ismerjük, és épp azért tetszik vagy tetszhet annyira. Hát utána küldeném a búcsúzónak:  egy-két év múlva tedd fel magadnak a kérdést, megérte-e?

Én hazahívó mozgalmat indítanék, ha tudnék.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2021. december 30., 20:42
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Hát igen … el lehet gondolkodni … barnabőrű nem migráns falubelim a spaból küldi világgá a fotókat … kinn az egész család, jól viszik pedig itthon sem szeretett dolgozni.Én aki két egyetemet is elvégeztem -vajon hol volt az eszem- idegen nyelveket beszélek , otthon is keményen dolgozom a kertben, alig éle fizetéstől fizetésig … nem költői kérdésnek szánom és kimondom, hát nem én voltam a hülye amikor azt választottam itthon maradok? Megköszöni valaki? Még azokba az országokba sem jutottam el, amelyeknek a nyelvét beszélem … hát nem röhejes amikor más nyelvtudás nélkül elmegy és éli világát?

    • User
      Dátum: 2022. január 4., 11:03
      ÉRTÉKELÉS: 4

      Inkább lenézni fog téged itthon mindenki dícséret helyett, hogy „milyen szerencsétlen vagy”. Hiába voltál a legjobb tanuló.
      Akit ilyen „maradj itthon” maszlagokkal ittmarasztalnak, ha hátulról „nem nyomják be valahová”, az előbb-utóbb rájön, hogy hiba volt otthon maradni.
      Nekem is nem egy olyan osztálytársaim vannak, akik sose tanultak, érettségiig el sem jutottak, dolgozni sem szerettek, nyelvet sem beszéltek, még a románt sem, nemhogy az angolt. Vagy a barna testvérek az utcából, akik itthon kézi szeméttel jártak guberálni, mivel a rossz lovacskájuk étlen halt, dolgozni nem szerettek ugyanúgy. Elmentek külföldre, amíg én 2 alapképzést és 2 mesteri egyetemet kijártam, mindenik itthon vett már legalább 1-2 többszobás tömbházlakást, emeletes házat építtetett szüleinek, külön magának. A legújabb autóik vannak, több is egszerre Ford Ranger, Challenger, Ram, Hummer. Nekem meg itthon a sofőrsulira alig futotta önerőből, de évek óta nem vezettem, mert kocsira már nem telik.
      Csinálják a hazaváró programokat még azoknak, akik külföldön vannak, lakást, vállalkozást nyissanak még kemény pályázati pénzeket kapnak. Elmehetünk majd szolgának itthon ezeknek.