Felhívás!

Én nem lennék férfi!

Teljes egyetértésben magammal ki merem jelenteni, hogy a férfiak élete nem könnyű, és egyáltalán nem vagyok kibékülve a minket körülvevő előítéletekkel. Nem beszélve a feminista témákról, hiszen ilyenkor azt érzem, hogy a lelkek eltávolodnak egymástól. Mi, nők fel szeretnénk zárkózni egy férfijogú világhoz, és eközben elfelejtjük női mivoltunkat. Azt hisszük, könnyebb az az út, miközben bele sem gondolunk, mi is egy férfi feladata, és hogy mivel küzdenek meg nap mint nap. 

Kislánykoromban elég kevés időt töltöttem édesapámmal, és most, hogy felnőttem, még annyi idő sincs rá. Reggel hétkor elment dolgozni, és leghamarabb kilenckor láttuk a biciklijét tolva bejönni a kapun. Dolgozni kellett, a családunk életét építgetni tégláról téglára. Igen, ez így helyes, de valahol mélyen engem nagyon elkeserít. Jó számítani a szüleinkre, de az ő életüket nézve meddig tart ez a monoton körforgás? Mikor pihennek meg ők?

Jó, édesapám amúgy sem ilyen típus, ahogy sok hozzám közelálló édesapja sem. Mindig mennek, haladnak előre, és cselekszenek, ha otthon is vannak, nem tudnak megmaradni a házon belül, mindig szerelnek, építenek, javítanak valamit. Persze, az édesanyák a segítségükre vannak: reggeli kávé lefőzve, ebéd-vacsora előkészítve, és bármilyen segítség kell, ott teremnek. Legalábbis én ebben nőttem fel. Jelenleg anyagilag biztos talpakon állva és a férfiak életét közelebbről megismerve be kell vallanom, hogy nincs egyszerű dolgotok!

Találnotok kell egy sikeres szakmát, hogy álmaitokat meg tudjátok valósítani, majd nősülni kell, eltartani a családot, hogy a kedvesetek szüljön és gyereket neveljen.

Ezek mellett mi marad? Este beestek a házba, s állandóan az anyagiak lebegnek szemetek előtt. A kevés szabadidőtökben igyekeztek férjek, jó apák, haverok és testvérek lenni. Ha van hobbitok, azt össze kell egyeztetni a családi programokkal, otthon kell lenni a gyerekfürdetésre, meccsre kell vinni a gyereket, és könyörögni a lányotoknak, hogy jöjjön már ki a fürdőszobából!

Én nem bírnám ezt a sok terhet, amit a vállatokon cipeltek. De megígérem, ha mindent nem is tudok megtenni szívem választottjáért, legalább adok szeretet, és befogadó figyelmet, amiben kicsit megpihenhet.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások