Egyben még a világ?

Nehéz összeszedni bármit is, ha már szétesett. Egybetartani kellene mindenekelőtt. Saját életünket, családunkat, s úgy általában – a világot.

Az anyák tudhatják igazán, mekkora öröm, boldogság és egyúttal felelősség a gyermekszülést megelőző kilenc hónap. A hivatások hivatását élhetik meg ekkor. S ha világra jön az újszülött, akit várnak, ugyancsak ők lehetnek azok, akik a kisgyermek részére meleg biztonságot és egy elérhető teljességet képesek biztosítani.

Anya-szerepnek tekinti Jókai is a család egybetartását, gondoljunk csak Baradlayné alakjára A kőszívű ember fiaiban, a Madách művében, Az ember tragédiájában elhangzó biztató szavakra hagyatkozva pedig azt mondhatjuk, hogy küzdelmeket, sikereket és kudarcokat átélve, sőt a kilátástalanságok ellenére is maga az emberi sors s az éppen létező világ is kelthet az egyénben némi reményt, lévén, hogy születendő gyermekről esik szó a mű végkifejletében, tehát az író megmutatja a jövő bizonyosságát.

Jó esetben az anyák türelme, áldozatkészsége gyermekeik s társuk iránt kifogyhatatlan, s az értük való aggodalmuk is egy életen át „működik”. Békében és háborús időkben egyaránt. Óvni a rászoruló gyermeket, s várni a megfáradt vagy éppen odisszeáját járó társat, nem egyszerű írói téma, hanem eleven valóság volt minden korban. Lelki kapcsok védhetnek meg a széteséstől.

Első szent királyunk reményvesztett magánéleti és történelmi helyzetben a Szűzanyára bízta országa és népe jövőjét, s láthatjuk, számtalan veszély közepette, mindenek dacára összetart ma is a szétszóratásban egy nemzettudat, s „él nemzet e hazán”, a székelység pedig évszázadok óta a Csíksomlyói Segítő Szűz Máriához imádkozik és zarándokol, mert törhetetlen hittel vallja, hogy Ő lehet oltalmazója.

Ezekre a történelmi s hitbéli dolgokra és tapasztalatokra gondolva mondhatjuk, hogy egyben még a világ…

Bárha a mai világ szétesésén „fáradozó” vezetőket is valami olyan lelkület vezérelné, mint az igazi államférfiakat és az egyszerű, a maga világát egyben tudó embert!