Boldog születésnapot, édesapám!

Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon érzi a szeretetet, amit mindennap igyekszek kimutatni feléje?

Ketten vagyunk testvérek: a bátyám, meg én, én a törékeny kislány. Édesapám pontosan így óvott kicsi lány korom óta, mint akit a világmindenség összes gonoszától védeni kell. Eközben pedig – úgy, hogy észre sem vettem –, szavak nélkül olyan bölcsességeket tanított nekem, amitől a mai napig a világ legmagabiztosabb nőjének érzem magam.

Mindig azt mondta, ha valamit nem tudtam megoldani egyedül, és a segítségét kértem: kislányom gondolj arra, ha most egyedül lennél és nem lenne, aki segítsen, akkor mi történne, és igen, máris ment egyedül a dolog. Cipelte helyettem az iskolatáskát, ha elfáradtam, de tudta, ha akarom, elbírom én azt, hiszen kemény lánynak nevelt. Olyan büszkén, csillogó szemekkel és csodálattal hallgatott, amikor a ballagási beszédet mondtam az egész iskola előtt, hogy úgy tűnt, nyomban elsírja magát. Sírt is, de persze a legördült könnyeket mindig leplezte, hiszen az én apukám a legerősebb, legszeretetteljesebb ember az egész Földön.

Nem volt másképp az egyetemi ballagáson sem, ahova szintén azért jutottam el, mert támogattak a szüleim. Nagyobb öröm volt számomra az, ahogy ők örültek a sikeremnek, mint az, hogy oklevél van a kezemben. Köszönettel tartozok édesapámnak, amiért megtanított arra, hogy mi az élet, milyen a kemény munka, hogy mennyire nehéz felállni legnagyobb csalódás után, és köszönöm azt, hogy megmutatta, milyen érzés becsületes, tudatos, szeretni tudó felnőtté válni. Köszönöm, hogy elhitette velem, bármit csinálok, azt jól csinálom, köszönöm, hogy átsegített az élet nehéz időszakain, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni. Köszönöm, hogy felismerte a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal, és elengedte a kezemet, de sosem hagyott magamra. Állandóan keményen dolgozott, hogy mindenem meglegyen, és mindig biztatott, hogy csak így tovább.

Tudom, hogy nem én választhattam meg, hogy te legyél az édesapám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak. Apa, köszönöm, hogy te vagy az apukám!