Biciklisek a sötétben

Mostanában elég sok biciklissel találkozom Szentlélek és Kézdi között, az országúton. Le a kalappal előttük! Aki hajnalban vagy késő este úgy dönt, kerékpárral teszi meg az utat, az egy hős a szememben. Nekem biztosan nem lenne hozzá energiám. Viszont egy-két dologban mégis hibáznak, ki véletlenül, ki tudatában.

Egyrészt, két lelkes kerékpárossal minden reggel (6 órakor) találkozom az említett úton. Biciklijükön van lámpa, hátukon van mellény. A gondom csak az, hogy hajnalosan még nem működnek olyan jól a reflexeim. Tudom, hogy ott lesznek az úton, és figyelek rájuk, viszont a sötétben az a pislákoló piros fény a bicikli hátulján, nem a legszembetűnőbb. Nagyon közel kell érnem hozzájuk, ahhoz, hogy lássam. Ezt segítené, gondolom, a sárga mellény. És itt szeretném felhívni valamire a figyelmüket: azt a mellényt nem kellene fekete hátizsákkal eltakarni…

Napokig azt hittem, fekete felsőben kerékpároznak; kicsit fel is mérgelődtem, hogy ilyet mégis hogyan lehet. Aztán észrevettem, hogy ott a mellény, csak épp eltakarja egy fekete táska. És valószínűleg eszükbe sem jut, hogy így sajnos nagyjából semmit nem ér. Én tudom, hogy találni fogom őket az úton, viszont lehet, hogy valaki nem, és balszerencsés vége is lehet… Jó tanács: a mellényt tegyék a táskára!

No de, vannak olyanok is, akik lámpa és mellény nélkül kerékpároznak esténként. Azoknak csak annyit, hogy ha egyszer úgy találom őket, hogy még az út elején vannak, tehát nem túl közel valamelyik településhez, felhívom a rendőröket. Eddig azért nem tettem, mert valószínűleg nem értek volna ki időben… Nem akarok senkinek sem rosszat, éppen ezért teszem majd meg. És megtehetné más is. Mert ezzel életet menthet.

B. Gábor, Kézdiszentkereszt