A pápa megmondta

Olvasom, hogy a munkájukat elvesztőkért és a munkát keresőkért emelte fel szavát Ferenc pápa, aki a munkanélküliséget a kor világméretű tragédiájának nevezte május elsején a Szent Péter téren tartott általános audienciáján. Ezen kissé megütköztem, mert mifelénk mostanság éppen az egyre nagyobb gondokat okozó munkaerőhiányra panaszkodik mindenki. A helyzet annyira súlyos, hogy – szintén a sajtóban olvastam – a román kormány komolyan fontolgatja az ázsiai munkások importjának növelését. Az egyik háromszéki cég kínai buszsofőrökre pályázik!

Attól tartok, Őszentsége nem Spanyolországra célzott, ahol jelenleg is jóval 3 millió fölött van a regisztrált munkanélküliek száma, és ki tudja, hány millióra rúg a nem jegyzetteké. Ilyenkor hosszasan eltöprengek azon, hogy vajon az Ibériai-félszigeten eprésző honfitársaink miért nem itthon keresik a megélhetést. Merthogy akkor itthon mérséklődne a munkaerőhiány, a spanyolok meg több munkalehetőséghez jutnának. Azaz mindenki jól járna.

Ferenc pápa minden bizonnyal a Közel-Keletről és Afrikából bevándorolni szándékozókra gondolt, amikor „munkát keresőkről” beszélt. Nem mintha azok valaha is dolgozni akarnának, de egyes elképzelések szerint kizárólag velük lehet feltölteni az európai szabad állásokat. Nem azon gondolkodnak, hogy miként lehetne munkára fogni a spanyol (és más európai) munkanélkülieket, s odahatni, hogy mindenki a saját szülőföldjén tudjon megélni, hanem mozgatnák, kevernék a tömegeket, hadd vegyüljenek, hadd veszítsék el azt a tartást, azt az értékrendet, azt a közösségi kötődést, amitől csak otthon, a szülőföldjén tudja erősnek érezni magát az ember.

A pápának azért kellett volna felemelnie a szavát, hogy mindenki otthon, a számára keresztséget szolgáltató templom közelében keresse és találja meg a boldogulását, ott keressen és találjon tisztes megélhetést biztosító munkát. Hogy senki se hagyja el a szülőföldjét.
(Honlapunk Véleményfaláról)