A munkácsi turul

A trianoni békediktátum amellett, hogy az „ezeréves” Magyarország területének közel háromnegyedét idegen és ellenséges nemzetek között osztotta szét, lehetőséget adott a társadalmi-kulturális szétfejlődésre, a lelki szétdarabolódásra. Hogy messzebb ne menjünk, mi, erdélyiek együtt gondolkodunk, együtt rezdülünk az anyaországi magyarsággal, de nem tudunk eleget felvidéki, kárpát-aljai, délvidéki véreinkről. Hogy mégis mennyire összetartozunk, hogy még ma is egységes a nemzet, azt a közös sikerek és a közös sérelmek mutatják meg. Egy magyar tudós, művész vagy sportoló világraszóló sikerének attól függetlenül örülni tudunk, hogy az illető az anyaországban, az elszakított területek valamelyikén vagy a nyugati diaszpórában él és működik.

Amikor hosszú évekre bebörtönözték a temerini fiúkat, amikor Dunaszerdahelyen kommandósok brutálisan verték minden ok nélkül a magyar szurkolókat, amikor szilveszteri petárdák miatt ítélték el Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, lélekben minden magyar velük volt. Igen, ezt ilyen egyértelműen ki lehet jelenteni, mert azok, akiket egy ilyen ügy hidegen hagy, aligha tekinthetők magyarnak, legfeljebb magyar anyanyelvű emberi egyednek.

Ez a helyzet a munkácsi várről eltávolított Turul-szoborral is. A turul a legősibb, leginkább erőt sugárzó szimbólumaink egyike. Tudják ezt jól a belső ellenségek is, nem véletlen, hogy szabályos harcot folytatnak ellene, akárcsak az árpádsávos lobogó vagy irodalmi, történelmi nagyságaink ellen. És ebben szövetségesre lelnek a trianoni utódállamok politikai elitjében.

Most épp az ukrán vezetés az, amely a legnyíltabban magyarellenes. Ami nem véletlen. Őket pórázon tartja a globális világerő, mely az Egyesült Államokban épp kormányon is van. Orbán Viktor nemzetközi tényezővé nőtte ki magát, a világ normalitáshoz ragaszkodó, konzervatívnak mondott része egyfajta szellemi vezetőnek tekinti.

A globális világerő számára a magyar miniszterelnök a legkényelmetlenebb politikai tényező planetáris szinten egyenes kommunikációjával, az illegális migráció, az LMBTQ-őrület következetes ellenzésével. Ezért ott támad a magyarságra, ahol megítélése szerint a legjobban fáj, a szimbólumok síkján. Csak azt nem veszik észre, hogy egy ilyen támadás még inkább egybekovácsolja a nemzetet, s végül fordított hatást ér el.