Szabó Szendével beszélgettünk
1978-ban került Barótról Kézdivásárhelyre, ahol a Vigadó Művelődési Ház színházi sza...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
– Milyen indíttatásból kezdtél el fényképezni?
– Ahogy azt legtöbben teszik: először a kirándulások, hegyvidéki túrák dokumentálása volt a cél, ez alakult át a komolyabb hozzáállással, amikor egyre inkább azt szerettem volna, hogy jobb, élvezhetőbb képeket készítsek. Legalábbis jobbat, mint amit más.
– Hol és kitől tanultad a fényt leképezni?
– Amatőr, de gyakorlottabb fotós barátoktól, ismerősöktől. Soha nem jártam hivatalos fotós kurzuson, és nincs semmilyen ez irányú szakosításom. Egyszerűen az ambíció hajtott előre. Természetesen, ahogy komolyodott a dolog, úgy kerültem fotós klubokba, ismertem meg hivatásos fotósokat, olvastam számtalan szakkönyvet, hallgattam online tanfolyamokat, tehát gyakorlatilag a legjobbaktól igyekeztem tanulni. Ja, és folyamatosan fotóztam. Eközben rengeteget hibáztam, és hát elvileg az ember saját hibáiból tanul leginkább.
– Erdélyben milyen érzés fényképészként dolgozni?
– Erdélyben csudajó! Bár én igazából csak természetfotózásban „utazom”, Erdély igazi kincsesláda bármilyen műfajban tevékenykedő fotós számára. A változatos tájak, a vadvilág, a nyüzsgő városi élet, a hagyományos falusi mindennapok, épített örökség, események, fesztiválok stb. mind-mind megtalálható Erdélyben. Bármit is szeretnék fotózni, végtelenek a lehetőségek.
– A képeidről sugárzik, hogy imádod a szebbnél szebb tájakat és a kihívásokat. Mennyire kell ismerni a helyszínt, mielőtt elmennél oda képeket készíteni?
– Olyan, hogy kimegyünk egy helyszínre, és jó képeket készítünk, nincs. Egy tájfotós már otthon felkészül. Megnézi, melyik évszakban hol kel a nap, a fényképezendő témát mikor, honnan éri a fény, utánaolvas, hogy milyen időjárási körülmények jellemzőek az adott helyszínre, mi a legjobb logisztika és megközelítés, melyik évszakban és napszakban érdemes kimenni. Érdemes eldönteni, hogy milyen végeredményt szeretne, arra milyen felszerelés az optimális. Aztán kimegy, és bízik a szerencséjében, ami általában nem adatik meg. Megkeresi a legjobb perspektívát, kiválasztja a legizgalmasabb szöget, megválasztja a legjobb előteret, és legtöbbször beúszik egy felhő a felkelő nap elé, és elrontja az egészet. Aztán újra és újra visszatér, mindaddig, amíg minden körülmény megközelíti az ideálist.
(Az interjú teljes változatát a Vigadó Művelődési Ház Facebook-oldalán olvashatják.)
Jó fotózni, de ahogy az évek telnek az a gép egyre nehezebb és csak nyűg lett, nem? 🙂