Ott a helyünk, az Úz völgyében!

Amint arról tegnap beszámoltunk, az elmúlt években megszokottnál kisebb létszámban ugyan, de azért az orosz betörés napján (1944. augusztus 26.) ebben az esztendőben is sokan elzarándokoltak az Úz-völgyi katonai temetőbe, hogy leróják kegyeletüket az első és második világháborúban a környéken elesett és itt örök nyugalomra helyezett honvédek hantjainál.

A koronavírus-járvány miatt az anyaország részéről ezúttal csupán a csíkszeredai főkonzulátus munkatársa helyezte el az emlékezés virágait.

A köd felszállta után már csak a napfényben csillogó tócsák emlékeztettek az éjszaka folyamán lezúdult kiadós esőre, az itt-ott ácsingáló rendőrök és csendőrök, valamint kihúzott rádióantennák látványa pedig a karhatalom éberségére utalt. A hősök lelki üdvéért ökumenikus istentisztelet keretében fohászkodók sorát Búcsi Zsolt Tamás sepsiszentgyörgyi református lelkipásztor nyitotta meg, majd Biró Erika szörcsei református tiszteletes helyzetelemző és lelkiismeretet-ébresztő beszéde következett. „Nekünk több mint ezer éves múltunk van itt, a Kárpát-medencében, történelmünkre büszkék lehetünk, és még ott van bennünk az a szikra, ami hegyeket mozdíthat, ha egymásba fogózunk végre! – jelentette ki meggyőződéssel.

Csapai Árpád, Csíkszeredában szolgáló római katolikus egyetemi lelkész az előtte szólókhoz hasonlóan szintén hitet tett az igazság és annak kimondása mellett. Boér Imre, az 1944. augusztus végén az Úz-völgyi harcokban részt vevő nyugalmazott tanár visszaemlékezésének elhangzása után a csíkkozmási Tuzson János Fúvósegylet közreműködésével emelkedetté varázsolt főhajtás a himnuszaink közös eléneklésével ért véget. Az Úz völgyében annak idején szintén katonai szolgálatot teljesítő, sepsiszentgyörgyi v. Bartha Mihály hajlott kora ellenére az idén is a helyszínen emlékezett néhai bajtársaira.

Az évfordulós ünnepségen való személyes jelenlétünk a legkevesebb, amit az értünk itt életüket áldozó hősök emlékének ápolása érdekében megtehetünk – fejtette ki kérésünkre Búcsi Zsolt Tamás tiszteletes. Éppen ezért ő immár kilencedik éve jár ide, megpróbálván megragadni az egykori gazos temetőből méltó emlékhelyet varázsolók, köztük néhai dr. Szőcs Dániel és Incze Sándor esperes által itt meghonosított, gyűlölködést és rosszindulatot kizáró lelkületet. „Nagy örömömre szolgál, hogy ezt most a feleségem és négy gyermekem kíséretében tehettem meg.”

Dr. Székely Zsolt régész, egyetemi tanár Úz völgyét a 20. századi zaklatott magyar történelem egyik fontos színtereként határozta meg. Ez pedig még akkor is így van, ha a II. világháború idején hiányos felszerelésű leventekatonák próbálták a magyar hazát itt megvédeni – jelentette ki. A Kárpát-medencét saját kezűleg faragott kopjafákkal széltében-hosszában teleültető Balázs Antal véleménye szerint ezt a helyet nem szabad feladni, mert eleink itt azért harcoltak valamikor, hogy ez a föld a miénk maradjon. Éppen ezért egy magára valamit is adó székely embernek ezen a napon itt van a helye.