„Még mindig félnek az emberek”

Csütörtökön a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ díszterme hármas esemény helyszíne volt: Iochom István Katonasors című kötetének bemutatója mellett hatodik, egyben utolsó alkalommal rendeztek hadiárva-találkozót, illetve első alkalommal tartották meg a volt munkaszolgálatos katonák találkozóját.

Hirdetés

A termet megtöltő érdeklődőket, köztük a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusát képviselő dr. Both Hajnalt, Sándor Krisztinát, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét és Tamás Sándor megyetanácselnököt Kiss Erika, a kézdiszéki EMNT és a Kézdiszékért Egyesület elnöke köszöntötte, majd dr. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi adjunktus, Iochom István beszélgetőtársa ismertette a szerző legújabb alkotását, annak huszonnégy kötetet felölelő munkássága több korábbi darabját is méltatva.

A fotókkal gazdagon illusztrált kötet az 1950. január 14-e és 1961. február 28-a között munkaszolgálatot teljesítő felsőháromszéki személyek visszaemlékezéseit tartalmazza, akiket a román állam részéről jelenleg havi 2,53 lej illet meg „jóvátétel” gyanánt, jegyezte meg a szerző. „Sajnos, a 40 visszaemlékező munkaszolgálatosból heten már elhunytak. Legutóbb, e hónap harmadikán a berecki Vatány János bácsi halálozott el” – jegyezte meg Iochom István, hangsúlyozva, ezt a könyvet néhány év múlva már nem lehetett volna megírni, hiszen nem lett volna, akit megszólaltatni.

A kutatómunkáról, az interjúk készítéséről is szólt. „Általában valaki, az egykori munkaszolgálatos számára ismerős személlyel kerestem fel a könyvben vallomást tevőket, akik így bizalmasabban fogadtak. Egyetlen visszautasításban volt részem, Hilibben. Megbeszéltem a dolgot a volt munkaszolgálatos szomszédjával, aztán másnap, amikor ki akartam menni, szólt a tanítónő, hogy ne menjek, a lánya a bácsinak ugyanis azt mondta édesapjának, nehogy valamit mondjon, mert elzárják. Ennyi év után is él bennük a félsz, hogy jobb, ha nem beszélgetnek. Még mindig félnek az emberek” – jegyezte meg.

Hozzátette, volt, akihez kétszer is kijárt és minden beszélgetés hanganyagát rögzítette. Egy másik élményt is megosztott a jelenlévőkkel. „Volt még egy érdekes eset Ikafalván. Mikor az egykori munkaszolgálatos katona felesége mondta, hogy újságíró érkezett, a bácsi nézett az ágyból és úgy elkezdett sírni, hogy el kellett jönnöm onnan” – idézte fel.

Az Albu Erika által előadott dalok és Józsa Irén Pro Urbe díjas nyugalmazott magyartanár szavalata által keretbe foglalt, visszaemlékezésekkel színesített rendezvény állófogadással ért véget.

A Katonasors Iochom Istvántól beszerezhető.