Húsvéthétfő a locsolás napja

Régen a legények sorra járták a házakat és énekek, versek kíséretében locsolták meg a lányokat, akik cserébe hímes tojást adtak. A rigmusokban a lányokat jelentő virágmotívum mellett megjelenik a feltámadás öröme is.

Vannak olyan locsolóversek is, amiket a bibliai, húsvéti történetet Jézus kereszthalálától a feltámadásáig narrációval vagy vers formájában mondták el – mondta a műsorban Kustánné Hegyi Füstös Ilona, a szentendrei skanzen múzeumpedagógusa.

A húsvét hétfőt egyes vidékeken vízbevető hétfőnek is nevezték, mivel a locsolkodás alapja a víz mágikus erejébe vetett hit volt. Nem mindig léteztek locsolóversek, és nem a tósztokon volt a hangsúly. Ez csak az utóbbi 100-200 évben kezdett divattá válni, és eredetileg a termékenységvarázslás, a vízzel való varázslás volt a lényege – mondta Kustánné Hegyi Füstös Ilona.

Azért, hogy a víz igéző bűvölete egészséget és megtisztulást hozzon, hajdanán akit meglocsoltak, az bizony tetőtől talpig vizes lett. Egész vödörnyi vizeket öntöttek a lányokra a kútnál vagy a vályúnál, de Gyimesben például a még jeges patakban fürdették meg őket – ismertette.

A lányok hajdanán is óriási izgalommal várták a legényeket, hiszen megszólták azt, akihez nem mentek a locsolók. Először általában a legkedvesebb leánykához mentek, majd a keresztszülőkhöz is. Tojás mellé a keresztgyermeknek varázsige is járt.

(hirado.hu)